Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Csetényi Mihályné: A születés és kisgyermekkor csépai hagyományai
gával. „Úgy sem visszük sehová, minek az! Nem volt ilyen gyerek mutogatás, mint most. Sokszor nem is a gyereket kell nézni, hanem a ruhát, amit ráadnak!" Szülés után az anya mellé az ágyra helyezték a gyermeket. Keresztelő után pedig az ágy mellé állított bölcsőbe, kiságy ba tették. így az anya közelebb érte, könynyebben el tudta látni. A bölcső két oldalára madzagot kötöttek, így - ha szükséges volt - fekve is tudták ringat ni. Amikor elfáradt az anya, felváltotta az apa. A nagyobb testvérre is gyakran rábízták a ri ugatást. A csépa i és a cibakházi bába egyaránt elmondta, hogy a gyereket vízszintesen, kemény matracra vagy szalmazsákra fektessék és hagyják szabadon mozogni, s ne kössék le a kezét, lábát. Sajnos, a legtöbb helyen a régi megrögzött szokás győzött, maradt a puha pehelypólya és a kéz leszorítása. A szaporodó gyerekeket ágy ra, vacok ra, kuckób a fektették, vagy kisteknő ben betolták az ágy alá. Végső esetben a földre fektették, szalmára. A szobák szinte körbe voltak véve ággyal, vacokkal. Takarójuk pokróc, kopott kabát, rongy volt. A cibakházi Sárszeg ben a supellát szóval két fogalmat jelöltek. Egyik a sátoros ágy volt, a másik a következőkben leírt gyermekfekvőhely. Az ágyvégekre deszkát tettek keresztbe, amelyre a kevésbé használt, díszesebb ágyneműket helyezték. Gyermeki ekvőhelyül az alatta lévő teret alakították ki. A gyerekek keresztbe - hosszába vagy lábbal össze feküdtek rajta. A felnőtté válás jele volt, amikor a tizenéves legényke kimehetett az istállóba aludni. CSALÁDNAGYSÁG, CSALÁDTERVEZÉS Az volt a kevesebb, ahol 1-3 gyerek volt. A legtöbb helyen ötnél több, de gyakori volt a tízen felüli létszám. A ma élő idősek - 70 éven felüliek - legtöbbjének közel a tízhez vagy annál több testvére volt. A lakosság anyagi tehetségéhez viszonyítva nagy volt ez a létszám, de a terhesség ellen kevésbé tudtak védekezni és így szültek, amíg termékenyek voltak. A lányok általában 18. életévük körül mentek férjhez, öreglány kevés volt. örültek ha viszik őket, fogy a család, s egy éhes szájjal k evesebbet kell betömni . A férfiak a katonaság után, 22-24 éves korban nősültek. A párválasztásnál erősen domináltak az anyagiak. Sok esetben a szülők, rokonok hoztak össze egy-egy házasságot, vagy szakítottak szét kapcsolatokat. Voltak, akik foglalkoztak házasság közvetítéssel, bizonyos jutalom fejében. Az esküvő utáni első évben általában már megszületett az első gyermek és utána egy-két évenként jöttek sorba a többiek. Már a századfordulón is voltak családok, ahol kevesebb gyermek volt, de csökkenés csak az 1920-1930-as évektől vehető észre. Természetesen nagy családok továbbra is voltak, csak kisebb számban. A fogamzásgátlás tiltott tevékenység volt. Nem is verték dobra, így túl sokat nem tudnak róla. Nem minden bába merte vállalni, míg mások gátlástalanul csinálták. Volt olyan bába, aki a kukoricaföldön, kapálás közben végezte el. Az egyik bába halála előtt sokat szenvedett, azt mondták róla: Megbüntette az Isten, sok kis angyalt megölt . Ha már egy háznál többször is megjelent a bába, azt már gyanúba fogták. Volt, aki kileste, hogy egy kocsi búzát vittek a bábának. Drágán meg kellett fizetni, mivel nagyon veszélyes volt. A szegényebbek, akiknek nem volt anyagi tehetségük, úgy segítettek magukon, ahogy tudtak. Ez több esetben a halálukat okozta. Ez is oka volt, hogy a szegényebb családokban általában több gyerek született. A bábáknak külön erre a célra használt műszereik voltak. Az asszonyok pedig a háztartásban használt eszközökkel végezték el.
