Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Csetényi Mihályné: A születés és kisgyermekkor csépai hagyományai
A szomszédos Tiszasas on a bába hívogat ott a keresztelőre és szinte kis lakodalmat ültek, írja Mohácsi Lászlóné . t »Itt és itt, ekkor és ekkor tartjuk N nevü gyermekünk keresztelőjét, .amelyre szeretettel meghívjuk komámuramékat, sógorékat stb." A keresztelőre a bábát is meghívták, sőt ami pénzt fizettek szüléskor, azért el is várták, hogy ott legyen és segédkezzen. A lakoma előtt a megbízott gazdaaszszony beszedte a vendégektől a patkópénzt : a bába hívogatáskor koptatja a cipőjét . patkóját és ezt díjazzák vele. Az asztalon kistányért helyeztek el és a pénzt abba tették. A gazdaasszony többször is fennhangon ismételgette: - Ki mit szán! Patkópénzt a bábanéninek! Mindenki elrendezte a patkópénzt? Igyekeztek egymást túlszárnyalni. Egy-egy alkalommal 100 pengő is összegyűlt. A csépa i bábáknak kezdetben ez szokatlan volt, mivel eltért a csépa i gyakorlattól, de később örültek, hogyha Sasra hívták őket. GYERMEKVÁRÁS - ELHELYEZÉS Az első gyermeket általában örömmel várták. Ha több volt, akkor már mondogatták: bizony ez maradhatott volna . A sokgyermekesek irigykedtek arra, akinek kevés volt, mondván: milyen ügyes. Szülés előtt anyagi tehetségükhöz mérten igyekeztek a kelengyét összeállítani. Rendszerint maguk varrták, a módosabbak varratták, hímezték, csipkével díszítették. A gyermekek számának szaporodásával a kinőtt holmikat félretették és azokat viselte a következő is. Csak ha szükséges volt, akkor vettek újat. A századfordulón, az 1920-as években egyszerűbb volt a babakelengye . Csak éppen annyit készítettek, amennyire minimálisan szükség volt. Az első darabok fehér, rózsaszín, világoskék színűek voltak. Ahogy nőtt a gyermek, úgy sötétedett a ruha színe. Gyakori volt a szürke pendely , hogy a piszok minél kevésbé lássék rajta. A csecsemők garnitúrája a következőkből állt: 2 db kising , maguk varrták, 2 db rékli . horgolták, kötötték, fékötő vagy fityula több is, 4-5 db pelenka , melyet viselt ruhából készítettek, 1 db pehelypólya 80x80 cm., 2 db pólyahuzat . 2 db pólyakötő , 2 db haskötő . Általában mindenből csak az egyiket használták rendszeresen, a másikat csak orvoshoz vagy ünnepre adták a gyerekre. Ezek rendszerint jobb anyagból készültek, díszesebbek voltak. Gumipelenká t már a század elején is használtak, de csak kevés család. Egyik csépa i adatközlőm szerint édesanyja már 1914-ben használt gumipelenká t. Első gyermekének megvette, és valamennyi gyermekét kiszolgálta. Általában a felvilágosultabb, szegénységükben is igényesebb emberek vásárolták meg. Ennek hiányában igyekeztek a pelenkát sűrűn cserélni, éjszaka pedig annyi réteget rátekerni, hogy lehetőleg ne ázzon át. Amennyiben a pólya átázott, akkor az elázott részt marokra fogták, kimosták és így szárították. Az egészségügyi kultúra fejlődésével nőttek az igények. Több és szebb kivitelű gyermek holmi készült. Az 1930-as évek után bővült a garnitúra: 3 db kising , 3 db rékli , 3 db haskötő , 8-10 db pelenka . 2-3 gumipelenka . 1 db pehelypólya . 2 db pólyahuzat . 2 db pólyakötő , 3 db fékötő . A gyermekholmit fehér gyolcsb ól varrták, az ünneplőt csipkév el vagy hímzés sel díszítették. A pelenkát kopott ágyneműből vagy ingderékbői hasították ki, kisebb-nagyobb méretben. A gyermeket 4-5 hónapos koráig^ pólyázt ák, télen még tovább is. Ezután a gyerek már több problémát jelentett, mert mozgott, mászkált. Gumibugyi nem volt s így könnyen eláztatott mindent. A bölcsőbe, kiságyba - ha volt - gumilepedő t tettek, arra lepedőt, s ha bepisilt, kivették alóla. Takarónak paplan t, kisdunnát , kabát ot vagy pokróco t használtak. Jó idő esetén vagy benn a szobában csak kisingb en, pende ly ben szaladgáltak, mászkáltak, s ahol rájuk jött, ott intézték dolgaikat. Keresztelő paplant nem sokan vásároltak. Kölcsönkérték vagy a bába hozta ma-
