Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )

Barna Gábor: Ünnepi szokások és hiedelmek Csépán

Oszt akkor ő: Kezdjük! 0 elkezdte, mind meg mondtuk utána szépen. Mindig végig, és mindnyájan együtt mondtuk. Addig nem hattá félbe, mig egy nótát teljesen el nem mondott. Addig mondta a gyereköknek, mindnyájunknak, hogy hát megtanultuk." Egyik jó énekesünk, Berkes Antalné pedig így emlékezik gyermekkorára, amikor először figyelt oda a felnőttek énekeire: nA legelső nótára, arra emlékszem: Homokos, kavicsos a mi házunk eleje." /54. sz./ Apja ölében ült, úgy hallgatta a névnapolók énekét. Négy éves volt. „Később egyedül énekelgettem. Eldallikáztam a jószág mellett." Ô-9 éves korában kezdett virrasztóba járni az édesanyjával. Bár gyermekeket általában nem vittek a zsoltárolasra, mégis előfordult, hogy akadt a kislányok között, aki szeretett járni. Sűrűn elmentek, megtanulták az énekeket.

H

Én anélkül is /könyv nélkül/ nagyon jó kótázó vótam. En azonmód tudtam. Az éneklés megnyugtató vót. Szinte fölemeli az embert." A vásárosoktól is tanult dalt. Elég volt, ha csak egyszer hallja. „Ezelőtt olyan sorba mondtam száz nótát is, mintha olvastam vóna. Nótaszóval másztam fel az ágyra, meg másztam le reggel. Se a munka nem 28 volt unalmas vagy terhes." A nTúl a Tiszán faragnak az ácsok" volt az egyik kedvence. Szerette a mulatságokat is. Apja mondta róla: „Rozit, ha szarmadzagra kötnék is, elragná, és elmenne táncolni." Azóta sok év telt el, de a dalok megmaradtak. A Berkes Antalné daltanulásáról mindenki nagy elismeréssel szólt. Általános tisztelet Övezte, 1930 nyarán bekövetkezett haláláig. Másik jó adatközlőnk, Kurenda László dalainak forrása a szülői ház, az idősebb pajtasok, a katonatársak voltak. „Édesapámtúl nem tanultam. Egy nótája vót csak, azt se tudtam megtanulni tőle. Hamar elhalt. Anyám sokáig özvegy vót. Este énekolgetett. Vele én is. Húsvéti, karácsonyi éneköket. Szerettem vele énekölni mindég. Mindég zengedeztem." Falubeli idős emberektől nem tanult dalokat, hanem mint kis gyermek, a nagyobb - akkor 10-15 éves - fiuktól annyit, hogy katona korára már sokat tudott. Ezért aztán a katonaságnál mindig ő kezdte a nótát. Ma is sokszor kérik, ha összejönnek valamilyen alkalomból az idős emberek, hogy énekeljen, citerázzon. Elismerik tudását. A régi ünnepek és hétköznapok ismert alakja volt a bakter

, aki énekes kiáltásaival jelezte az idő múlását /90. sz./, és a koldus

, aki bánatos történeteket előadva remélt bőkezűbb adakozást. E koldusok végigjárták az egész falut, szomorúbbnál szomorúbb énekeket, balladákat, hírverseket mondtak. Pl. „Magyar népek most idehallgassatok" /d5, 36./. ócsai Péterné még ma is élénken emlékszik Pál bácsi

ra, a koldusra, aki télen-nyáron egyaránt rótta a tiszazugi falvak utcáit. Énekének szövegrészletét is visszaidézte számunkra. /09. sz./ Kurenda László is beszélt a koldulásról. „Vak vót a kódus, asszony vót, lehetett mán olyan 60 éves. Sokat énekölt, nótákat is. Vót egy másik, az nem vak, csak nyomorult vót, osztán 5-6 ezer forintja vót a takarékba. Annyit Összeszedett. Ugy ivott, akár a kefekötő. Lehúzódott a kis házba, ott itatta, etette, ahun vót, azokat. /A szállásadóit./ Azér adta-e, mer sok vót a péze, vagy azer, hogy eleget tegyen, mert ott hált, nem tudni. Mer csak itt vót három napig is. Végigment a falun, úgy kéregetett énekölve." /87, 88./ A fehérterror idején az illegális politikai mozgalomnak nagy erőt adott a közös éneklés. Végvári László

tól kaptunk adatot arról, hogy a hírhedt Margit-körúti fogházban a 19-es forradalmárok dalt költöttek saját sorsukról „A szegedi börtönfegyház" kezdetű ismert magyarnóta hangjaira. /75. sz./ 1928-ban adatközlőnk is mint fogoly, ott tanulta meg. Esténként 16-18-an énekelték egy cellában. A dal elterjedt. A csendőrség tiltotta. Alig merték énekelni. „A bakter jön, oszt bejelenti a csendörőrsön", figyelmeztették egymást itt Csépán az illegális összejöveteleken, amikor hangosabbra fordult az éneklés. Csépa

i énekeseink sokat hallgatnak rádiót. A népzenei műsorokat nagyon sze-