Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Csetényi Mihályné: A születés és kisgyermekkor csépai hagyományai
A komatál at asszonyok vitték, általában lányaik társaságában. /6. kép/ Ilyenkor beszélték meg a szülés lefolyását, a gyermekápolással és gondozással kapcsolatos dolgokat. A látogató is rendszerint elmondta az ő szülését, a gyermekeivel kapcsolatos problémáit. Tanácsadás, tapasztalatcsere folyt. A beszélgetés ideje alatt a gyerekeket rendszerint kiküldték, mert e beszélgetés nem az ő fülüknek való. Amikor a vendég letette a komatál at, első útja a gyerekhez vezetett. Megfogta, kézbe vette, megköpködte, hogy szemmel meg ne verje . Ha rövid időre is, de illett helyet foglalni, hogy ne vigye el a kicsi álmát . A látogatásoknak megvoltak a maga szabályai. Különösen vigyáztak az anyatejre, nehogy valaki elvigye. Vagy ha már elvitte, igyekeztek visszaszerezni. Ezek módjáról a későbbiekben szólok. A komatál nak nagy népszerűsége volt a gyermekek körében. Gyakran kérdezgették: mikor lesz már kisgyerekünk, hogy megint jóllakhatnánk túros rétessel ? A komatál a régebbi időkben is kiadós volt. A húsleves , paprikás csirke , sárgarépa főzelék vagy meggyszósz , tejbegríz elmaradhatatlan volt. Az uraknak számító emberek előbb készítettek rántott húst , a vidék paraszt lakosságánál csak az 1940es évek után kezdett elterjedni. A tésztafélék közül a szalagáré , herőke . fánk , túrós lepény és a rétes már előkelőnek számított. Az ebéd volt a legkiadósabb. Fogásai: leves tyúk, hízott liba vagy kacsa húsából; rántott hús , a levesben főtt húst tojással kirántották; töltött csirke /kevés helyen, de készítettek/; sárgarépa főzelék , rendszerint nem maradt el, tejképzönek tartják; friss kompót vagy befőtt , esetleg friss gyümölcs ; végül valamilyen sütemény az előzőekben felsoroltak közül. /7» kép/ Az uzsonna fogásai: pörkölt vagy rántott hús ; tejbegríz , madártej vagy kávé ; gyümö1c sk omp ót , befőtt ; süteményf élék, később torta . Disznóvágás esetén: sült hurka , kolbász , pecsenye , szárma . Arra törekedtek, hogy minél többfélét készítsenek. Volt, aki tíz fajtát is vitt. Az ételt komacsészé ben vitték, akinek nem volt, az kölcsönkért. A komacsésze , komatál négy részből álló, egymásba illeszthető, cserépből vagy porcelánból készült ételhordó edény. /8. kép/ Az egészet fehér damaszt szalvétáv al összekötötték és úgy vitték. A tésztát lapostányérra, tálcára rakták. Lehetőleg minden edényt, ételt fehér damaszt szalvétával kötötték össze és tiszta kosárban vagy kézben fogva vitték. /6, 7, 8. kép/ Italt nem vittek, pedig Csépa környéke szőlőtermő vidék. A komatál at vivőket borral, esetleg mástól kapott süteménnyel kínálták. A látogatás kötelezettségei ma már nem olyan szigorúak. A közelebbi rokonok már rendszerint a kórházban meglátogatják a szülő nőt. Ez alkalommal cukrászsüteményt, bonbont, italt, esetleg valamilyen húsfélét visznek. A közeli nő családtagok és a barátnők otthon is meglátogatják, de ha már egyszer vittek, utána már nem kötelező. A cukrászsütemények, ital mellé esetleg adnak egy élő baromfit, 15-20 tojást a következő szöveg kíséretében: „Majd elkészítitek, ahogy jónak látjátok." Az idősebbek ugyan még ma is viszik a régimódi komatál at, de csak a legközelebbi hozzátartozóknak. A változás az 1960-as években kezdődött, de gyökeresen csak az 1970-es években változott meg, a régi gyakorlat ma már szinte teljesen megszűnőben van. NÉVADÁS - NÉVVÁLASZTÁS Általános emberi törekvés, hogy életünknek legyen folytatása. Ez a névválasztásban is kifejezésre jutott. Az első gyerek - nemétől függően - általában a szülők nevét kapta. Utána a nagyszülők, keresztszülők, majd a többi rokon neve jött számításba. Megjegyzendő, hogy a nevek átörökítése az illetővel szembeni tiszteletadás egyik kifejezésmódja volt. Vidékünkön jellemző, hogy szívesen választották a magyar történelem nagyjainak nevét, illetve jelesebb szentek neveit.
