Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Csetényi Mihályné: A születés és kisgyermekkor csépai hagyományai
Gyakori férfi nevek: István, Imre, László, Béla, András, Géza, József, Mihály, Endre, János, Lajos, Antal, Gábor, Márton, Máté, Lukács, Elek, Ferenc, Kálmán, Mátyás, György, Szilveszter. Gyakori nöi nevek: Erzsébet, Mária, Margit, Katalin, Ilona, Etelka, Magdolna, Piroska, Klára, Terézia, Éva, Boris, Julianna, Anna, Judit, Johanna, Rozália. Idősebb adatközlőim szerint a divat érintette a névválasztást is. Eltűnőben vannak a szép, régi magyar nevek. Vidékünkön ma használt gyakoribb keresztnevek fiúknál: Ede, Zsolt, Zoltán, Róbert, Norbert, Csaba, Erik stb.; lányoknál: Erika, Marianna, Anikó, Elza, Aliz, Anett, Aletta, Enikő, Tündiké, Gyöngyike, Róka, Dóra stb. KERESZTSZÜLŐK ÉS A KERESZT GYERMEK A legrégibb visszaemlékezések szerint keresztszülőnek idegeneket, a legkedvesebb komá jukat hívták meg. Ettől kezdve úgy is szólították egymást: komám , koma , komámuram /idősebbek/, komámasszony . Kb. az 1930-as évektől kezdve fokozatosan áttértek a rokonságon belüli keresztkomaság ra. Általában a gyermek neme határozza meg, hogy melyik családból hívnak keresztszülőt. Szokás volt, hogy egy családon belül egyazon személy volt szinte minden gyereknek a keresztszülője. „Igyekeztünk hasonszőrű eket választani, hogy mi is birjuk a kőccsönt." Ebből következik tehát, hogy a keresztkomaság ot illett viszonozni, ellenkező esetben sértődés lett a vége. A keresztkomaság sok esetben szorosabb kapcsolatot jelentett, mint a testvéri kapcsolat. Ezután a két család jóban-rosszban együtt volt. Ha valamelyik családban jelentősebb esemény /születés, halál, betegség, lakodalom stb./ következett be, első volt a kom a, aki megjelent segíteni. Nagyobb munkák: szüret , hordás , disznóölés stb. alkalmával összefogtak, kölcsönösen segítették egymást. Az aszszonyok is együtt dolgozhattak kenderáztatás , kendertörés , tollfosztás stb. alkalmával. „Ha beteg lett a komaasszony , a másik eljárt hozzá segíteni: takarított, mosott, ebédet főzött. Ha szükség volt rá, gyermekszülés után is segített", mondta a csépai adatközlőm. Előfordult, hogy anyagi okokból gazdagabb embert kértek fel keresztapaságra, pl. azt a gazdát, akinél szolgáltak. Bár kötelezettségeit a gazdagabb keresztapa is teljesítette, ami elsősorban ajándékozásban nyilvánult meg, de a családi kapcsolat korántsem volt olyan erős. Keresztvíz alá a keresztanya tartotta a gyermeket. Ez alkalommal tett fogadalmat, hogy ha szükséges, „istennek tetsző módon neveli a gyermeket." Sajnos, a századfordulóig, sőt később is elég gyakori volt, hogy gyermekágyi lázban haltak meg a szülő nők. Az árván maradt csecsemő gondozását - ha a szükség úgy kívánta - magára vállalta a keresztszülő és saját gyermekeihez hasonlóan nevelte. A gyermek keresztszüleit keresztapám , keresztanyám megszólítással illette és magázta. A szülei keresztszüleit is hasonlóan nevezte, de megkülönböztetésül legtöbbször mellé tette az öreg jelzőt, és így lett belőle öregkeresztapám , vagy beszélgetés közben öregkereszt . A divatváltozás feloldotta a tiszteletadás szigorú szabályait. Elég gyakori, hogy a gyerek kisebb korában megtanult rövidebb, könnyebb kiejtés hosszabb időn át - felnőttkorig - marad meg a keresztszülők megszólítására, pl. kéanyu , kéapu . keresztmama , dédéka stb. E kötetlenebb megszólítások napjainkra jellemzőek. Amelyik családban tegező viszony van a szülő és gyermek közt, ez rendszerint áttevődik a keresztszülőkre is. A keresztszülők keresztfi am , keresztlányom formában emlegetik keresztgyermekeiket. A bérmaszülőktől a kicsikori vagy keresztvizi jelzővel különböztetik meg beszéd közben. Napjainkban a keresztszülő és gyermek kapcsolata mindinkább formálissá válik, és csupán anyagiakban jut kifejezésre. A régebbi időkben - ha a szülők kellő gonddal
