Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Csetényi Mihályné: A születés és kisgyermekkor csépai hagyományai
már előzőekben leírtak szerint. Munkavégzés közben tanácsokkal látta el, oktatta az anyát. A bábák nagy része a gyermekágy ideje alatt mosott a családra is, de néhányan, mint pl. Görögné , ezt nem folytatták. A családtagok figyelmét is felhívták az anya kíméletére. A férjet is kioktatta a közösülési tilalomra, a be nem tartás következményeire. SZOPTATÁS, ETETÉS Szülés után kb. a harmadik napon áll be a te.i , de az előtejre is szüksége van a gyermeknek, hogy mindent kipucol jon belőle. Görögné az előtej ről nem tanult, de a csépa iakt ól hallotta, hogy van ilyen. Előtej - boszorkánytej - tartották régen. Volt olyan, akinek már szülés előtt savószerű nedv folyt a melleiből. Tiszta fehér ruhát raktak oda az igényesebbek, míg másoknak a ruháját áztatta el. Az ilyen személyeket boszorkány oknak tartották, messzire elkerülték, hogy meg ne környékezze őket boszorkányságával. Akinek volt teje, igyekezett minél tovább szoptatni. Volt, aki csak néhány hónapig, volt, aki több évig is. „Hozta a gyerek a kisszéket: anya, ülj le, cici kell ! Olyan keservesen kérte, hogy nem tudtam ellenállni." Azt tartották, hogy addig nem esik teherbe a nő, és ezért igyekezett mindenki minél tovább szoptatni. „Kérdezgették: Még most is szopik? Szopik hát, míg a másik el nem rúgja !" - hangzott a válasz. Szoptatással egyszerűbben elintézték az etetést. „Szopott, oszt jólakott, nem volt vele tovább baj, meg védte is a gyereket." Az étel készítéssel nem sokat bajlódtak. Tejbegríz, törött burgonya, tejbe, teába áztatott kenyér vagy kalács. Három, négy hónapos kor után már kezdték rászoktatni a felnőtt kosztra. Egyéves kor után már a felnőttek kosztját ették. A gyereket vitték a szőlőbe, a mezőre, ott nem is lett volna lehetőségük a főzőcskére. Az ételeket inkább összerágták és szájukból, ujjhegy közé fogva, falatonként etették gyermeküket. Időtöltésként kenyérhajat, gyümölcsöt, répát stb. rágattak velük. A síró gyermeknek fehér zsebkendőbe kötöttek cukorral összerágott kenyeret, és azt szopatták vele. A szoptatási idő betartására nem törekedtek. Amikor a gyermek éhes volt, rendszerint a didi n /mellen/ nyugtatták meg, altatták el. A mell tisztántartására is csak az igényesebbek fordítottak gondot. Szoptatás előtt tiszta vízzel, kamillával mosogatták. Esetenként a gyermek száját is kitörölgették szoptatás után, a szájpenész elkerülése végett. KOMATÁL A szülő anyának finom, tápláló ételre van szüksége, hogy minél több teje legyen. A gyermekágy ideje alatt gyenge, nem tud főzni. A szegénység is közrejátszott a komatál vitelben. Nem állt módjában nap mint nap tápláló, kalóriadús ételt főzni, viszont erre volt szüksége. Vidékünkön mindenki csak egyszer, esetleg a keresztanya vitt többször komatál at. A komatál at illett viszonozni. Ahány gyermek született a családban, mindannyiszor illett vinni. A gyerekágyast a közvetlen rokonok, komák és ismerősök, a szomszédok mind meglátogatták és vitték a komatálat . Az illem azt követelte, hogy először a közelebbi rokonok, komák látogassák meg az anyát és újszülöttet. Nem illett tolakodni. A közelebbi rokonok egymás között megbeszélték, ki mikor megy. Mindig annyit készítettek, hogy az egész család jóllakhasson. Legtöbben ebédet, illetve uzsonnát vittek. Az ételeket akkor is illett megkóstolni, ha az anya már jóllakott előtte.
