Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Barna Gábor: Ünnepi szokások és hiedelmek Csépán
A környező településekkel szemben csak Csépán ismeretes a karácsony előtti időszakban a másutt Katalin-ág , Borbála-ág néven emlegetett gally virágoztatása. Ennek párhuzamai, amint utaltunk is rá, elsősorban az északi, északkeleti magyar vidékeken bukkannak fel. Nem találjuk meg más tiszazugi katolikus településeken sem. 1 " A karácsony esti szokásokban, varázslásokban felbukkanó alma az eddigi adatok szerint az északi magyar /palóc/ területről és a Dél-Alföldről ismeretes. A karácsonyi alma megvan a környező katolikus települések / Szelevény . Kunszentmárton , Cibakháza és Csongrád / hagyományában is. Előfordulása itt, és a Tiszántúlon másutt is /pl. Nagyiván , Tiszaörs/ egy északi eredetű lakossággal van összefüggésig,*-. 114 . ben. Ugyancsak szoros a kapcsolat, a hasonlóság az említett katolikus települések között általában a karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal hagyományaiban. 1 ""*-* E téren viszont különböznek a környezetük református falvaitól. A tiszazugi református községek közül Tiszainokán , illetőleg a katolikus Csépá n ismert a karácsony estének bőved este megnevezése. Tiszainokán ez a szilveszter est neve. A környező településeken nem találjuk meg ezt a terminust, amely Csépá t Csongrád , Tiszainoká t ———————— pedig Nagykőrös irányába rokonítja. Nem mondható általánosnak és közönségesen ismertnek Csépá n a mákos csíkk al végzett karácsonyi szerelmi jóslás sem. Párhuzamai kimutathatók főleg egy északi magyar sávból és - kisebb mértékben - egy dél-alföldi tájról. Pócs Éváv al szemben viszont nem gondolunk e szokással kapcsolatban délszláv eredetre. A szokást éppen hogy északi irányból eredőnek véljük, amely esetleg palócföldi telepesek, kirajzások révén vált ismertté a Dél-Alföldön is. Csépa i előfordulása is valószínűleg 117 ezzel all összefüggésben. ' Csépá n - és természetesen másutt is - a nagyszombati feltámadásk or megszólaló harangok jelzik a féregűzés alkalmas időpontját. Ennek párhuzamait ugyan széles körben megtaláljuk, de a tiszántúli részeken - tapasztalataim szerint - a felföldi eredetű településekhez köthető. Ugyanerre enged következtetni a Szolnok Mell rt gyei Néprajzi Atlasz is. A böjt végén, húsvét táján szokásos mondás: Hajj ki kisze, gyüjj be sódarl Ez erősen emlékeztet a kiszehordás szokására, az akkor használatos szövegekre. S ha Csépán a szólás mögött ma már a szokásnak semmilyen emléke sem él, maga a kifejezés is feltétlenül északi irányba mutat. A szűkebb tiszazugi és Tisza-menti településeken nem találjuk párhuzamát a csépa i pünkösdi gally nak, a vele való díszítésnek. Változatai viszont megtalálhatók a Tápió-mentén /itt ugyanúgy bodzafát használnak, mint Csépá n/, illetőleg az Ipoly-mentén is. Nem igazolható viszont egyértelműen a pünkösdi királynéjárás szokásának egykori megléte vagy hiánya sem megnyugtató módon. Viszont egyértelműen ismert volt a pünkösdi királynéjárás Cibakházán , amellyel Csépá nak voltak kapcsolatai. Pünkösdnek a helyi, a környező falvaktól eltérő módú megünneplése valószínűsítheti Csépá n is a játék egykori meglétét, s ugyanakkor északi irányú párhuzamokra utal. A csé pai ünnepi, jeles napi szokásrend rövid ismertetése után azonnal szembetűnik, hogy az ünnepekhez kapcsolódó hagyományok egy csoportja, rétege erősen vallásos színezetű, illetőleg egy-egy jeles naphoz nagyon sok szakrális jellegű mozzanat kapcsolódik. Ez ugyan nem csak Csépá ra jellemző sajátosság a szűkebb környezetben sem, de a profán és a szakrális jellegű szokások ilyen szoros összefonódása már mindenképpen jellemző lehet egy-egy település, így Csépa életére, szokáshagyományára.
