Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Barna Gábor: Ünnepi szokások és hiedelmek Csépán
ÖSSZEGEZÉS Egy-egy község, település, illetőleg egy-egy tájegység szokásrendjét többféle tényező együttes hatása alakítja, formálja. Ezek részletes felfejtésére, s történeti elemzésére itt vállalkozni nem tudunk. E kérdések némelyikét a tanulmánykötet más írásai kifejtik. 10 ^ Ehelyütt csupán néhány, a szokásrend egészét befolyásoló tényező fontosságát kívánjuk aláhúzni. A történeti kutatásokból, s elsősorban B otka János írásaiból tudjuk, hogy Csépa község puszta határának benépesítői a 18. század folyamán a mai Észak-Magyarország területéről, az egykori Felvidék déli községeiből érkeztek. A meghatározó családok elsősorban Nógrád, kisebb részben pedig Heves és Borsod megye községeiből. 10 ^ Érkeztek ugyan telepesek máshonnan is, de jelentőségük, szerepük valószínűleg mindig kisebb maradt az előbb említett területekről leköltözött lakosokénál. Csépa lakosainak meghatározó része nemes volt, s megtelepülése után a község hamarosan nemesi községgé szerveződött. 10 ^ A hagyomány is megőrizte a meghatározó 106 nemesi családok nevét, akik közül utódaikban még sok család él. Nyilvánvalóan ők voltak a község életét meghatározó családok, nemzetségek, a többi később jött nemes, de még inkább a nemtelen lakosság természetszerűleg hozzájuk igazodott, alkalmazkodott. A sokféle helyről származás természetesen azt a kérdést is felveti, hogyan s mi módon alakult ki e sokfelől összeverődött népesség szokásrendje, mely kibocsátó terület hagyományai voltak a meghatározók? Ennyi idő távlatából természetesen ezt megállapítani nem lehetett a recens anyag alapján. A csépai szokáshagyomány ugyan eléggé egységesnek látszik, s valójában az is, mégis a nagy mennyiségű lejegyzett anyagi a sok felkeresett család összevetése azt mutatja, hogy eltérésekkel találkozunk. S ezek az eltérések nem abból fakadnak, hogy egyik vagy másik család nem gyakorolja a közönségesen ismert szokásformákat, hanem olyan különbözőséget jelent, hogy néhány családnál más-más szokásrenddel találkozunk. S ezek a családok nem vagy csak részben ismerik a közösség által elismert, élt szokásrendet, saját életkereteiken belül a többiek előtt ismeretlen hagyomány szerint viselkednek, élnek. Emögött valószínűleg a sok helyről származás meghatározó szerepe él, hiszen e családokat is tősgyökeres csépa iaknak tudják. Az eltérések nem a vagyoni és a társadalmi helyzet által meghatározottak, bár volt olyan tapasztalatunk a gyűjtés során, hogy a község módosabb, a háború előtt meghatározó, vezető családjai kevésbé éltek az előzőekben ismertetett szokásrend egészével. Elhagyták azokat az elemeket, amelyek - véleményünk szerint - nem voltak összeegyeztethetők vagyoni, társadalmi helyzetükkel. Ilyen szokások főleg az adománygyűjtéssel együttjáró játékok, például a betlehemezés, voltak. De ha ismerik is, kevésbé éltek a családon belüli, hasznot, termékenységet biztosító, befolyásoló mágikus cselekményekkel. Emögött azonban ott kell látnunk nagyobb iskolázottságukat, szélesebb körű ismereteiket, amelyekre nem utolsó sorban éppen a község különböző vezető beosztásaiban /bíró, gazdakör, legeltetési bizottság, árvízmentesítő bizottság, vallásos egyletek tisztségviselői, s egyebek/ tettek szert. S ezek a családok nagyobb részben az egykori meghatározó nemesi családok leszármazottai voltak. A szűk határ, a nagy természetes szaporulat, s az erős bevándorlás miatt - különösen a múlt század második felétől - erős birtokaprozódást látunk, amely sok esetben azt eredményezte, hogy korábban jelentős nemesi családok vagy ezek egyes ágai elszegényedtek, s teljesen 107 nincstelenné valtak. ' Ez társadalmilag a korábbi nemes es nemtelen csaladok közötti különbségeket a módos, vagyonos és szegény, nincstelen különbségévé, ellentétévé változtatta. Talán ez is okozhatja, hogy a nemesi múltnak emléke nem olyan 1 Ofi erős, mint például más egykori nemesi községekben.
