Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Barna Gábor: Ünnepi szokások és hiedelmek Csépán
den terményből, ami a padláson akadt: kukorica , köles , búza , mák , valamint a malom garatjából lopott búzáb ól egy keveset az abroncsba öntöttek és hangosan azt mondták: ilyen kereket tojjatok sokat, meg annyit, mint ahány szembúi esztek ! Abroncsból adták gyakran a tyúkoknak a fias kukoricát is. A korábban már említett lucabúzát karácsonykor összevágták és nemcsak a baromfinak adták, hanem a ló, marha és a disznó eledelébe is belekeverték. Ezt már karácsony első napján végezték. Az éjféli miséről hazajövet az asztal alatt lévő szénából egy-egy marékkal kapott a ló és a tehén is. A karácsonyi asztalnak különösen szép formája, amikor a karácsonyfáv al együtt készítik. Karácsony böjtjén este , szent este , az asztalra tett és feldíszített, a felöltöztetett karácsonyfa alá egy kis marék összekötözött szénát , egy szakajtóba kukoricát , búzát , egy másik szakajtóba pedig kalácsot és más sülttésztát tesznek. Igyekeztek az asztalra minél többféle terményt tenni, s a fára is minél többfélét felakasztani, hogy gazdag karácsony legyen . Nemcsak az asztalra, de a fára is felkerült az aszaltalma , aszaltszilva , az ezüstpapírba csomagolt dió és cukor . Karácsony első napján pedig a szénát a lónak és a marhának, a kukoricát a disznónak és a tyúkoknak adták, még napfelkőtt előtt . Azért csinálták ezt, mert a jószág jobban megmarad , másrészt pedig, hogy bő termés legyen . Csépá n emberemlékezet óta állítanak karácsonyfá t. Ez ugyan nem mindig fenyőfa volt, vagy nem minden családnál, hanem az ún. laposfenyö /borókafenyő/, a szegényebbeknél esetleg egy nagyobb akác vagy bármilyen gally. A kisebb fenyőnek vagy gallynak egy cserepet, köcsögöt töltöttek meg homokkal és abba szúrták, a nagyobb fának azonban kereszt alakú talpot ácsoltak. A fa mindig egy asztalon állott, de nem mindig arra az asztalra tették, amelyiken ettek is. Egyes családoknál a kisebb fenyő- vagy más gallyat egy cserépben az ablakba is helyezhették. Azoknál a házaknál, ahol volt tiszta-szoba , ott helyezték el az asztalon. Csépá n a karácsonyfát legtöbbször már 24-én délután vagy a szenteste, még az éjféli mise előtt feldíszítették. A karácsonyfára dísznek madár , baba , szív és más formájú mézeskalács okat, aranyozott almá t és diót akasztottak. Elsősorban a szegényebb családoknál cérnára fűzött pattogatott kukoricafűzér rel is díszítették. Sok helyen sütöttek csillag , hold , kör stb. formájú száraz aprósütemény eket, amiből a fára is akasztottak. Szaloncukor is volt már a visszaemlékezések szerint, de erre csak a tehetősebbek áldoztak, a többiek cukrot csomagoltak papirosba és úgy akasztották fel a fára. Sokszor még a fa alját is telerakták almával, gyümölccsel, süteménnyel. Gyertyá t mindig tettek a fára. A karácsonyfa elkészültével a szülők általában felköltotték az esetleg már alvó gyerekeiket, ritkábban jött karácsony reggelén a Jézuska . A gyertyákat meggyújtották és szóltak a gyerekeknek, hogy a kis Jézuska hozta a karácsonyfát . Sok családban ez az esemény jelentette a böjt végét. A karácsonyi ajándék leggyakrabban csupán a karácsonyfa volt, a rajta lévő édességgel. A 30-as, 40-es években már előfordult, hogy az udvarló legény a lánynak karácsonyra órát, fülbevalót vásárolt. A család gyermektagjai az amúgy is szükségessé vált apróbb ruhadarabokat kapták meg: harisnyát, kendőt, egyebeket. A karácsonyfát, mégha erősen is hullajtotta a levelét, nem volt szabad kips , dobni, mert akkor elpusztulnak a jószágok. Ugy mondják, hogy meg kell érni vele a z újat . A padlásra kell feltenni és ott az szerencsét hoz. A karácsonyfát mind a mai napig általában vízkeresztk or szedik le. Az ünnepi vacsora, a Jézuska megjövetele után a legtöbb család ébren töltötte az időt egészen az éjféli misé ig. A szűk család vagy az összegyűlt néhány szór:-
