Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )
Szabó László: Csépa község társadalma
sági rokonsági rendszerből. Ugyanakkor a férfiakat kor szerint szétválasztható öregebbik uram , kisebbik uram terminus Nógrádban Rimóc on, Szécsényb en, Örhalomb an, Ludányhalászib an fellelhető gyűjtéseim szerint. Az ángyok kor szerinti szótválasztásával azonban nem találkoztam ott sem. A nógrádi gyűjtési adataim jól beilleszkednek egy palóc vidéken általános, a Mátra-aÍjától Nyitráig húzódó olyan terminológiai rendszerbe, amely az együttélő nagycsaládok viszonyait mutatja, ugyanakkor pedig a sógorokat uram terminussal jelöli, s kor szerint is szétválasztja.^^ Az uram terminus sógor terminussal való helyettesítése minden bizonnyal már alföldi, s környezetbeli hatás, hiszen a környéken egyáltalán nem használják az uram szót sógor értelemben. A csépa iak átvették a különben is expanziv, azóta palóc vidékre is betört új, a 18. században már általánosan használt szót, de megőrizték korábbi jellegét, s differenciált jelzős formáját. Gondolhatunk még arra, hogy az öreg-jelzőt újabban váltotta fel a sógorbácsi szó, egyetlen adatközlő utalt is öregsógor terminusra. Erre a már ember emlékezeten kivül eső váltásra, módosulásra enged következtetni az, hogy Csépán az Öreget 'nagy' jelentésben ma is használjék az Öregek. Legfeltűnőbb az öreghold , nagyhold vagy kataszteri hold helyett való használata, pár54 ban a kishold dal vagy magyar hold dal. Feltűnő még Csépán , bár a környezetből ezzel nem ugrik ki, hogy az após és az anyós terminus mellett nincsen meg az ipám, a napám még a régiségben sem. Az Alföld déli részén ez általában hiányzik, s inkább a Tiszántúlt jellemzi. Néhány tiszazugi településen mégis nyoma van a régebbi terminusnak / Tiszainoka , Nagyrév , Tiszaföldvár/ . Csépá n egészen hiányzik. Nógrád megyének azon a részén, ahol a csépa iaknak is kapcsolataik vannak, szintén az após , anyós ól csupán. Egyéb terminusok tekintetében egyezést nemigen találunk, mert a délalföldi és északi terminusok többnyire megegyeznek. A rokonsági terminológiai táblázatban nem közölt fattyú szó Csépá n - hasonlóan a palóc vidékekhez - 'suhanc', 'serdülő korú fiú' jelentésben él. Ugyanakkor a szomszédos református Tiszasas on, Tiszakűrt ön, Tiszaug on e szó jelentése 'törvénytelen gyerek', csakúgy mint a Tiszántúlon.-^ A rokonsági terminológiai rendszerből a már említett sajátosságok miatt egy nagycsaládi családszervezet halvány, múlófélben lévő körvonalai rajzolódnak ki. Az emlékezet nem tud a nagycsaládokról sem külön-, sem együttélő formában. A fiatalok, amint tehették, azonnal elköltöztek, s legfeljebb ház irányában töltöttek néhány évet a szülőknél, de azzal a céllal, hogy minél előbb külön költözzenek. A kapásnak állás éppen a lakásgondok miatt volt szerencsés átmeneti megoldás sokak számára. De tudnak néhány családról, akik szüleikkel laktak kényszerből, de ez nem jellemző, ós éppen az alacsony szinthez kötődik. „Volt néhány család, akinek a szülei nem bánták ha velük laknak, mikor megnősültek. Azok nem építettek újat, hanem ott maradtak, beengedték őket a komrába, s ott leélték az életüket. Volt egy szomszédom. Ott lakott 65 négyszögölön egy kis házban, két család egy életen keresztül. Egyik végében az egyik, a másik végében a másik és egy konyha volt. 50-60 évig együtt laktak." Mint kiderül azonban a két testvér külön kasszára dolgozott, ügyeik, életmódjuk elhatárolódott egymástól. Nem is tudják a legtöbben elképzelni, hogy valóságosan együttélhet több menyecske. Csépá n 1784-ben egy lakóházra 5|4, 1827-ben 8,0 és 1851-ben 4,4 lakos esett átlagban.** 6 Az 1851-es adat már egyértelműen kiscsaládos területekre jellemző adat. Az 1827-es azonban eléggé magas ahhoz, hogy mögötte feltételezzünk több nagycsaládot, nagy létszámú háztartást. Néhány évtizeddel korábban ez a szám ismét csak abba 57 ' a csoportba tartozik, amely a kiscsaladokat jellemzi.Ugy véljük, hogy itt a 18. i 253
