Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )
Szabó László: Csépa község társadalma
században sem igazi nagycsaládokkal kell számolnunk, hanem inkább ki scsaladókkal, és ezek a kiscsaládok a zselléresedés ebben az időben bekövetkezett országos tendenciája miatt kényszerű együttélésre, s bővített háztartások fenntartására kényszerültek. Faragó Tamás ezt a folyamatot plasztikusan mutatta be, s úgy véljük, Csépa ebben az 58 országos tendenciában osztozik. Korábban ha voltak is nagycsaládok nem oly jellemzőek, s nem oly mértékű arányuk és a közösségen belüli súlyuk, mint pl. a Jászságban.^ Nógrád a 18. században is - mint ezt korábban is kimutattuk - nagycsaládos vidék, s a nógrádi beköltözők hozhatták hagyományaikat, terminusaikat magukkal erről a vidékről, de itt nem bontakozott ki a nagycsaládi élet az új feltételek között. Később a zsellérek számának növekedése fokozta az együttélést, összetett háztartások, illetve nagycsaládok is létrejöttek, ám bizonyos életszínvonal-emelkedés megszüntette ezt a kényszerű, s igazi termelési keretté alakulni nem tudó családszervezeti formát. Mindez elegendő lehetett azonban arra, hogy két-három generációval korábban magukkal hozott terminusokat megtartsák, s az együttélés miatt használatukat még inkább megerősítsék. A nagycsaládi jellegű terminusok, az átmeneti, néhány évtizedes korszak, amelyben az összetett háztartások száma növekedett, s esetleg valóságos nagycsaládok képződtek, hatottak azokra a vérségi alapú társadalmi intézményekre is, amelyek viszont e formák, s hagyományok létét is táplálták. Csépán ugyanis rendkívül elevenen élnek 60 a legkülönbözőbb, több családot egybefogó rokonsági intézmények. Ezek közül elsőnek a nemzetség et vesszük vizsgálat alá. „A nemzetség az egy családot, egy famíliát jelentett. Mindig a nevet is hozzátették: Tercsy-nemzetség, a Czúcz-nemzetség. A Tercsy-nemzetség mondjuk az egy család. Akik egy nevet viseltek, azok egy nemzetségbe tartoztak, akik másik nevet, azok másikba..." „A nemzetség az rokonság. Oda tartozik mindenki a második onokatestvérig. A nemzetségbe aztán az ősök is beletartoznak. A nagyapja, dédnagyapja. Én Nagyszombati vagyok, az uram meg Kalcsu. Ez két nemzetség, de most már mikor összekerültünk, az egy nemzetség..." „Voltak csúfnevek is. A nagy nemzetségeknek is voltak csúfneveik, nemcsak a szegénységnek. Voltak ezek a Palotayak. Ezeknek egyik fajtáját Kunapnak hivták, a másikat Bodagnak. A Bodagok meg a Kunakok, hiába voltak Palotayak, nem tartoztak össze..." Tehát Csépá n a nemzetségbe beletartoznak az élők és holtak, de csak apai ágon, s beletartoznak az ezután születők is. Az egy nevet vagy egy maradványnevet viselők is egy nemzetség tagjai, ha nagyon /második unokatestvérig/ el nem szakadtak egymástól. A férfi és a nő külön nemzetségbe tartozik, mindaddig, amíg közös gyermekük nincs, valóságos kapocs nincsen közöttük a nemzetség szempontjából. Attól kezdve utódaikon át egy nemzetséghez kötődnek majd. Csépá n még a húszas években is eleven intézmény volt a nemzetség, s ezzel kiemelkedett a környezetből, ahol vagy alig volt szerepe, illetve nem is ismerték /tiszazugi községek/ vagy pedig már nem volt aktív szerepe /Kuns ze ntmárt on , Kiskunság, _____________ Jászság/, de még a 20. században élt az emléke. A cefépa i nemzetség a házasodást s az öröklésjogot szabályozta elsősorban. „Na, ha most két családnak voltak olyan nősülő vagy férjhez menő családjai, akkor már a nemzetséget nézték: Ehhöz hozzámehetsz lányom vagy ezt elveheted fiam, mert ez nagy nemzetségből való. Persze ilyen szegények, akik napszámmal meg cselédséggel éltek, ott már nem nézték a nemzetséget. Persze kicsiben nézték azért, mert azt mondták: Az jobb állású, azt elveheted. De arra nem is mondták, hogy nemzetség, csak a nagyobbakra. Az család volt, Balogh vagy Korponai család." „Azt érezte minden ember, hogy milyen nemzetségből származik. Legalább az apját, nagyapját. Tudta. Akkor sokat tudtak az emberek beszélni egymásnak a nemzetségiről, fajtájáról, gazdagságáról. A beszélgetések tárgya azelőtt nagyon is az volt, hogy ki mi volt, kinek mennyi volt. Tudta majdnem kvadrátra egyik a másikét
