Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )
Szabó László: Csépa község társadalma
Talán nem csalódunk akkor, ha a környezettől való erősebb elütést összefüggésbe hozzuk a palóc eredettel, bár az Alföld más részein is megvolt a hadas jelleg mind a településben, mind a társadalomban. 6 ' 7 Persze a nemzetség nemességhez kötődése, s a nemesség által hosszú ideig való életben tartása megnövelte a hadaknak mint vérségi alapú rokonsági intézményeknek a jelentőségét is, s korunkhoz elevenebben kötötte hozzá. Más vidékeken ilyen tápláló erő híján a hadak elveszítették társadalmi jelentőségüket /pl. a Jászságban korábban/. Mindezekkel számolunk, mégis úgy véljük, a had inkább köthető a palóc vidék hagyományaihoz, mint a nemzetség. Ez utóbbi inkább a nemességgel függ össze, s nem a hagyományokkal. Megerősíti ezt a véleményünket az is, hogy Morvay Judit szerint a had a palóc vidéken voltaképpen nagycsaládot jelent, míg az Alföldön rokon családok aktív együttesét. Csépa esetében úgy találjuk, hogy - bár nagy családok létét az emlékezettel elérhető időben nem mutathattuk ki - a had éppen szoros együtt lakása miatt közelebb áll a nagycsaládhoz, mint pl. Karcag on, a Jászságban, Kuns ze nt márt onb an vagy Szabadszállás on. Csépán kívül a hadak együttélése nem olyan szigorú, azonos nevűek távolabb élvén is működhetnek együtt hadas jelleggel. 6 ^ Mindez magyarázható a nagycsaládok hiányával, korábbi felbomlásával is, de a társadalomban meglévő belső reflexszerű erőknek, hagyományoknak is tulajdonítható. Tény, hogy a nemzetség és a had erőteljes léte Csépát kiemeli a Tiszazug községei közül, és a palóc vidékhez /Mátraalja, Nógrád/ közelíti. A hadak és a nagycsalád szorosabb kapcsolata, a hadak nagycsaládhoz való közelállása egyben megmagyarázza azt is, miért maradhatott meg nagycsaládokon kívül a csépai rokonsági terminológiai rendszernek az a sajátossága, mely az affiniális és házastársi rokonság 0. fokát jellemzi.^ V. A társadalmi rétegek és a vérségi alapú társadalmi intézmények mellett a társadalmat számos egyéb csoport, réteg is tagolja. Mivel Csépá n egy nemes-gazda réteget s egy, a lakosság nagyobb hányadát alkotó vagyonilag szinte alig tagolható társadalmi tömböt különítettünk el egymástól, szükséges ezért a vérségi kapcsolatokon túli egyéb tényezőket is figyelembe vennünk, hogy ezt az alaktalannak tűnő, mobilis társadalmi tömböt kisebb csoportokra oszthassuk. Már a hadak bemutatásából kiderül, hogy a vérségi meghatározottság mellett fontos tényező és csoport alakító erő a területi hovatartozás is. A hadban a vérségi s területi elv együttesen jelentkezik, ám csak a társadalomnak bizonyos rétegét érinti. Azok a családok, akik nem tartoznak nagy nemzetségekhez, nem részei valamely hadnak, s nem tartoznak bele a nemes-gazda munkaadó rétegbe, azoknál Csépá n a területi együvótartozás volt a csoport-alkotó tényező. Az egy zugban, utcában, falurészen, szőlőterületen vagy határban birtokos személyek szomszédsági alapon működtek együtt társasmunkákon, vettek részt házaknál rendezett összejöveteleken, ültek össze beszélgetni a kapuk előtt, s éltek egyáltalán közösségi életet. Csépán megkülönböztetik a szomszéd ok közül az első- és hátsó szomszéd ot, szembevaló szomszéd ot, az oldalsó szomszédo t és a végszomszéd ot vagy udvar szomszéd ot a lakóhely szerint. „Aki előttünk van, amerre a ház ajtaja néz az az első szomszéd. Aki meg mögöttünk van, az a hátsó szomszéd. A szembevaló szomszéd az az utca másik oldalán van velünk szemben és a nagykapunk összenéz. Aki két oldalt mellette lakik az is szomszéd, mert még azzal is jóban vagyunk. Azt oldalsó szomszédnak is szoktuk mondani. Na meg még van a végszomszéd vagy udvarvég szomszéd, akivel az udvarunk vagy a kerünt összeér." Az első ós hátsó szomszéd viszonyítási pont további szomszédi számontartásra. Ugyanis sokan a második és harmadik szomszéd megjelölést is használják
