Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )
Havassy Péter: Csépa történeti vázlata a kezdetektől a 19. század végéig
zadvègi filoxera járványnak a futóhomokra telepitett csépa i szőlők ellenálltak, mely felkeltette az érdeklődést a táj szőlőkultúrája iránt Forrásaink gyakran szólnak a szőlők között található gyümölcsfákról és veteményekről,^? a dohány, kukorica, burgonya, kender, dinnye és káposzta földekről. Egy 1776-ban készült térképen a Vadasparton és a Osípsárparton dohányosok házaival találkozunk. A kukorica kezdetben a vetemények között, később az ugarföldön kapott helyet. A burgonyát mint szőlő köztes növényt említik, míg a kendert, dinnyét ós káposztát a szántók végeiben, a nyomáson kívül álló homokosabb helyeken termesztették. 7 Kereskedelem és ipar A csépai közbirtokosság kiváltságai közé tartozott a bor-, sör- és pálinkaáruitatás /kocsmáitatás/, húsvágatás /mészárszéktartás/, téglaégetés, valamint a boltok nyitásának joga is, amelyeknek a mindennapi életben való érvényesítését szigorú feltételekhez kötötték /lásd: transactio/. A helység kocsmáját, mészárszékét és boltját 1731-ben említik először a rendelkezésünkre álló források. Csak az elöljáróság által kijelölt személy mérhetett bort a faluban, aki a forgalomból való részesedésen túl 13 hold szántót és 11 hold kaszálót kapott szolgálataiért. A borból befolyt jövedelemről számadást vezetett, s azt minden évben bemutatta a helység hadnagyának. A közbirtokosság 1790-ben évi 600 forintért az italmérés jogát árendába adta, azzal a kikötéssel, hogy „a mindenkori árendás köteles a csépai gazdák borait illendő áron felvásárolni".-^ 1889-ben a kocsmáitatás a község kezébe került. 100 A mészárszék nem jövedelmezett úgy, mint a kocsma, ezért ezt szinte kezdettől fogva árendába adták, 1789 előtt évi 40, utána pedig 60 forintért, továbbá a bérlő köteles volt 50 font faggyút beszolgáltatni a tanácsnak. A legfontosabb cikkek beszerzésére egy kis bolt szolgált, melyet görög árendásai után „Görög Bolt"-nak nevezett a község népe. 101 Az itt élő 2-3 görög családtól a kereskedelem irányítását a 19« században átvették a faluban lakó izraeliták. A csépa iak gyakran eljártak áruikkal a szentes i, kecskeméti , csongrád i, s főleg a kunszentmárton l vásárokra, de 1879-ben már a helységben is működött 6 vegyeskereskedő. 1873-tól kezdve hetenként 3 alkalommal volt piac a községben. A kereskedelem fellendítését szolgálta az évente négyszer tartott országos vásár, továbbá az 1901-ben alapított, s már ebben az évben 1090 tagot számláló Hangyaszövetkezet is. 1900-ban a kereskedelemben 24-en dolgoztak /a keresők 1,3 %-a/. ^ Az önellátásra törekvő lakosság háziipari tevékenységét a 19» század közepétől kezdve lassan felváltotta a kisipari munka, sőt a századfordulón már kisebb üzemek is megkezdték a termelést a faluban. Az iparosok számának alakulása: 10 ^ 1879 1900 asztalos 4 6 cipész 3 12 hentes 2 5 kerékgyártó 2 kovács 1 9 molnár 8 5 pintér 1 szabó 6 kőműves 3
