Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )
Szabó László: Csépa község társadalma
Kedvelt falucsúfolók közé tartoznak vidékünkön a harangok szavai: Cibakházán , a leggazdagabbnak tartott községben így beszél a harang: Van búzánk, van búzánk, van búzánk! Az inokai kisméretű harang így cseng: Nincsen só, nincsen só, nincsen só! A tiszakécske i református templom harangja ezt mondja: Hogy éljünk, hogy éljünk, hogy éljünk? A c sépa i harang kenyeretlenségüket panaszolja: Kis kenyir, kis kenyir, kis kenyír! vagy Nincs kenyír, nincs kenyir, nincs kenyir! ^ A tiszazugi községek gazdái tudták, hogy Csépá n legolcsóbb a napszámos, de a csépa i ember mindig csak koszttal vállalja a munkát. Ezt úgy értelmezték: „szegény csépaiaknak még kenyerük sem volt. Az volt az első, hogy kikötötték, kenyér és szalonna legyen ám". / Tiszasas / Csépá n a leggazdagabb tiszazugi községnek Cibakházát . Nagyrév et és Tiszakürtöt tartották. Mindenki megemlékezik Csépá n arról, hogy hozzájuk képest Tiszasas is milyen vagyonos és jómódú, ők adtak kenyeret a csépai aknak is. „Csépa gazda falu volt. Az az egy biztos, hogy cselédfalu nem volt. Itt nem volt uraság. De az is biztos, hogy nem voltak gazdagok. Itt van Sas. Ott jómódú gazdák éltek, mert ott sok volt a szőlő és azok is a maguk gazdái voltak". „Itt van Tiszasas három kilométerre. Ha egy sasi ember begyütt ide napszámosokat fogadni /mert ott nemigen volt szegény ember/, megfogadott egy-két embert napszámra. De oda nem kellett vinni semmit. Gazda község volt, sok szőlő, meg minden. Itt a helybeli gazdákhoz tarisznyában kellett vinni a napi kosztot. Meg is mondta a sasi ember: Megadom a napszámot, de énhozzám ne hozzál se kenyeret, se semmit, csak bicskát!" „Csépán nem sokan tartottak bérest a gazdák közül, de Sason ott igen. A sasi gazda kényelmesebb, jobbmódú volt. Ha 5-6 hold földje volt neki, az az ember ott már képes volt bérest tartani." Botka János megállapítja, hogy Csépa , a volt nemesi közösség a kapitalizmus korában - mivel kis határok közé volt szorítva, s népessége aránytalanul nagy volt erősen proletarizálódott. A lakosság jó része részes munkából tartja fenn magát, aratást vállal, s konzervált számos jobbágy világból származó munkaszervezeti formát. A 18 község ugyanakkor a Tiszazug legolcsóbb munkaerejét szolgáltatja. A köztudat Csépa nemes volta mellett a másik sajátosságot, szociális helyzetét is helyesen ítéli meg. 5. A község katolikus vallása A Tiszazug településeinek alapnépessége, első 18. századi megszállói Cibakháza és Csépa kivételével reformátusok. A későbbi betelepülők, azaz „gyüttmentek" katolikusok. Csépa eltérő vallási helyzetével az egész Tiszazug tisztában van, a vallása miatt Szent-Csépa néven emlegetik. Ebben nem annyira a buzgóságot, mint az eltérő vallást igyekeznek megfogalmazni. „Csépa neve visszamenőleg Szent-Csépa. Találkoztam egy orvossal a szanatóriumban Szentesen. Az mikor meglátta, megkérdezte:
