Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )
Bereczki Ibolya: Csépa népi táplálkozása
edelemanyaggal. Az itteni étrend csak néhány elemmel szegényebb a gazdag hagyomá127 nyú északi vidékeknél: hiányoznak a gombás ételek ' - ez növényföldrajzi okokkal részben magyarázható, egyébként sincs jelentős szerepük az étkezésben -, viszont nem találkoztunk az ostya fogyasztásával sem. A gazdag étrend és a hozzá fűződő hiedelemanyag arra utal, hogy Csépa a kultúra e területén is kiválik környezetéből, északi irányba mutató kapcsolatokkal rendelkezik, ugyanakkor a Délalföld hagyományaival is rokonságot mutat. Csépá n úgy tartották, hogy az éjféli mise befejeződése jelenti a böjt végét, ilyenkor már megehettek a karácsony másnapjára előre elkészített zsíros ételeket: töltött káposztát, kocsonyát, sült hízottkacsát, tyúkot. Sok helyen rétest nyújtottak, ezt még az éjféli mise végére kisütötték és frissen fogyasztották. Általában a karácsony előtti napokban öltek disznót, így december 25-én orjalevest , disznóhúsból paprikást , töltött káposztát ettek, hurkát, kolbászt sütöttek, de kedvelték a kocsonyát is. Süteménynek töpörtős pogácsa , fonott kalács , túróslepény és mákos , diós hajtott készült. Az ebéd ilyenkor a főétkezés volt, s vacsorára maradékot ettek. Karácsony másnapjának étkezése hasonló volt az előző napéhoz, legfeljebb annyi a különbség köztük, hogy az első napon általában ritkábban főztek, inkább az előre elkészített ételeket tették az asztalra. A karácsony ét128 rendje a többi tiszazugi faluban a leírtakkal azonos. Szilveszter és újév tiltott, valamint előírt ételei nyersanyagukban és elkészítési technikájukban nem emelkedtek ki a hétköznapok étrendjéből. Különlegességüket a fogyasztásukkal elérni kívánt cél adta: szemes terményt, bab ot /bablevest/ és morzsolt kukoricát főztek, hogy a következő évben sok pénzük s kukoricájuk legyen. Szilveszteri étel volt a paprikáskrumpli , bableves disznóhússal . Újévkor agyongyúrt pogácsát sütöttek zsírral, sóval, liszttel, azért, hogy a következő évben sok kenyerük legyen. Általánosan ismert tiltás, hogy ilyenkor nem szabad tyúkot, baromfifélét főzni, mert az elkaparja a háztól a szerencsét. Tiszakürt ön és C ibakházá n szintén disznótoros ételek kerültek az asztalra, kását, kölest főztek, hogy sok pénzük legyen, mellé rétest vagy fánk ot sütöttek. 129 Figyelemre méltó s Csépát elkülönítő jelenség, hogy a Tiszazugban másutt nem szerepel az étrenden a bab és a főtt kukorica , ez szintén északi területek sajátossága elsősorban. 150 A középkori eredetre visszanyúló, féktelenséggel, tobzódással, bőséges étkezéssel együttjáró ünnepe az esztendőnek a farsang . 151 Utolsó napjai - ezt Csépá n következetesen háromnapokn ak nevezik - falusi mulatságok alkalmai voltak; simabál at és maszkabála t tartottak. Disznóhús, zsíros étel ilyenkor került utoljára az asztalra, rendszerint kocsonyát , töltött káposztát főztek. A legjellegzetesebb s elmaradhatatlan eledel a herőke és a fánk , régebbi általánosan használt nevén a pampuska volt. Ugyanez az étrendje a farsangnak Cibakházán és Tiszakürt ön. A háromnapok at követte a negyven napos nagyböjt első napja, hamvazószerda . Mindenki elment a templomba, a pap keresztet vetett hamuval az emberek homlokára. Főtt tojáson, hajában főtt krumplin kívül nem ettek aznap semmit. Már csak nyomokban él az emléke a farsang és böjt harcát megtestesítő Konc és Cibere küzdelmének, ahol Cibere győzelme a hústalan és zsírtalan sovány ételek uralmát eredményezi. 152 A böjt egykori szigorúbb fegyelme szerint már csak a legidősebb, mélyen vallásos csépa iak éltek századunk első évtizedéig. A hivatalos engedmények ellenére még a tojást sem ették meg, halkrumpli n és sóspaprikás kenyér en éltek. Úgy vélték, I
