Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )
Bereczki Ibolya: Csépa népi táplálkozása
meg. Néhány helyen diós vagy gömölyés tésztát főztek. A ka rác s onyb ö j t i étrendbe tartoztak a halétele k, bár szerepük nem jelentős. Akiknek a földje a kiszára véggel ment , részesültek az azon a szakaszon kihalászott zsákmányból: meghalásztattak a vizet, és karácsonyra sült halat s halászlevet készítettek. A legegyszerűbb böjti táplálékok közé a hajában sült krumpli , s főtt tojás, megsózott és megpaprikázott fokhagymás pirítós, lekváros kenyér tartozott, de sütöttek zsír nélküli, kopasz kalácsot is. Ezeket általában este fogyasztották. Megfigyeléseink szerint nehezen különíthető el egymástól a karácsonyböjt két étkezése, a déli és az esti. Az ismertetett főtt ételek, levesfélék zömmel délben vagy délután három óra körül kerültek az asztalra, a táplálkozáshoz kapcsolódó mágikus elemek azonban mégis inkább a vacsora köré csoportosultak. A karácsonyi vacsora böjtös jellege mellé az az igény is járult, hogy sokat s minél többfélét egyenek. A leves és az angyali csík után mindenki egy-egy mézbe mártogatott fokhagymagerezd et evett meg, hogy ne fájjon a torka, egészséges legyen Az aszalt gyümölcsöt - főleg gyerekek - magában is megették. Kedvelt csemege volt a mézbe mártogatott dió , mely már a karácsony előtti napokban is szerepet kapott: hosszú estéken keresztül törték a kalácsba valót; a fiatalok összejártak kártyázni, diót vittek magukkal, és ezt nyerték el egymástól. Gondosan vigyáztak rá, hogy a vacsora közben keletkezett morzsa ne szóródjon szét. összesöprötték két marokkal az asztalon, három ujjal fölvették és megették. Előfordult, hogy a tyúkoknak adták, hogy jobban szaporodjanak. Mások szerint, ha a morzsát megőrizték, a jószágoknak a következő évben jobb volt az egészsége. Számos, az állatok etetéséhez kapcsolódó eljárás célozta a jószágok egészségének, termékenységének biztosítását. Karácsony előtt néhány nappal az asztal alá egy kosárban kis szénát, kukoricát, búzát, almát készítettek el. Az éjféli mise alatt szétosztották az állatoknak, hogy „jobban szerencse legyen a jószággal, hogy a jószág is egyen szent iccakáján !" Fias kukorica szemeit, búzaszemet, ocsút, cirokmagot összekevertek, és hordóabroncsból etették meg a tyúkokkal. Szokás volt, hogy éjféli mise után egy szép, egészséges, piros almát a ló vödrébe tettek s arról itatták meg az állatot, hogy egészséges legyen. Szórványként él a karácsonyi abrosz emléke is: „ nyújtófát tettek az asztalra karácsony éccakáján, meg abroszt . Ha a jószág beteg volt, akkor leterítették az istállóküszöbre, azon vezették keresztül, oszt akkor megfordult rajta a baj ." Bár a Tiszazug református falvaiban is van bizonyos rendje a karácsonyböjti étkezésnek - általában bablevest és mákosgubát esznek -, gazdagabb hagyomány anyaggal elsősorban a katolikusok lakta helyeken, Cibakházán és Kunszentmárton ban találkoztunk. 12 ^ Pócs Éva a karácsonyi vacsora vizsgálata eredményeképpen kimutatta, hogy a leggazdagabb karácsonyböjti étrendek az északi, palóc területeken találhatók, itt általános a feltűnően sokféle étel megszabott rendje. Ugyanezt a jelenséget kisebb mértékben még a Délalföld ön, Déldunántúl on is megfigyelhette. A palóc területek karácsonyi vacsorájára különösen jellemzőnek tartja bizonyos alkalmi ételek - dió, alma, méz, fokhagyma, ostya stb. - fontos szerepét, amelyekhez nagy számban fűződ126 nek babonás cselekmények. Csépá ról a karácsonyböjti étkezés változatos formáit írhattuk le, gazdag hi-
