Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )

Sztrinkó István: Népi építkezés Csépán

ifjú házas lévén, újonnan épített kis házára nem futotta tartósabb anyagra. A Réte

n vágtak erősen füves, silány nádat kaszával, s ugyanúgy marokba szedték, mint a búzát. Ez a gaz került azután a háztetőre, de így is kibirt néhány évet. Jó, tetőre való nádat a Fertő

n lehetett vágni, ami a múlt század vége óta a közbirtokosság tagjai között oszlott meg. Akinek nem volt nádlása, részesben vághatott, felében vagy harmadában. Rövid nyelű kaszaheggyel dolgoztak, s ha igyekezett az ember, egy nap alatt 50-60 kévével is le tudott vágni. A levágott nádat nem drótba, hanem gyékénybe, vesszőbe vagy vékonyszálú nádba kötötték be. Használták a tolókaszát is, de csak akkor lehetett vele dolgozni, ha magas volt a jég, ha nem volt ki a nád kotuja. Az épitkezőnek a nádazó mester mindig megmondta, hogy hány kévére lesz majd szüksége. Egy ölre hat kévét számítottak, s ezt megszorozták annyival, amennyi sort fel kellett rakni a tetőre, de úgy, hogy az első sorba dupla kévét vettek. A tetőhöz a szép, vékony nád, a sugárnád volt a legjobb. A nádtetők felrakását nádazó specialisták végezték, iíem iparosok voltak ők, hiszen a napszámos emberek vagy a törpebirtokosok közül kerültek ki, hanem különleges tudással rendelkezők a gyakorlati élet egyik területén, akik ismereteiket egyéni jövedelmük kiegészítésére használták fel. Új nádtető készítésekor először 70-80 cm-ként belécezték a horogfákat, majd a tető két végén a lécekhez sertevasak segítségével felerősítették a sertedeszkákat

, vagy vihardeszkákat

. Ezután az előző este beáztatott náddal beszegték a tető gerincét, hogy a kivik farka majd ne lógjon be a padlásra. Drugafákból, hosszú, egyenes fákból állást csináltak a tető aljához, s ezekre állítva 5-6 méteres, széles deszkát kötöttek a horogfák végeihez. Erre az állványra állt fel a nádazó, és a feladogatott, szétbontott kévék végét a deszkához igazította. A felterített nádat egyenes fával lecsatolták

, azaz a két csatlólánc segítségével a horogfákhoz kötötték. A fa és a lánc közé 80-100 cm hosszú karót dugtak, amelynek másik végén kötél volt. Ennek a fának, a csatlófának segítségével még erősebben leszorították a nádat, s utána kezdték el levarrni. Ehhez a munkához a századforduló idején még használták a gyékénykötelet

. Az ősszel levágott, megérett gyékényt télen fonták meg 3-4 szálból, 4—5 méteres darabokra. Többen pénzeltek belőle, eladogatva az építkezni akaróknak a a megfont köteleket. /3. ábra/ Ebben az időben váltotta fel a keményfából készült nádvarró tűt a vasból, fafogóval készült tű. Ehhez már drótot használtak. Általában 15-20 cm-es öltésekkel dolgoztak, alul mindig áthurkolva a gyékényt vagy drótot a lécen. Az első terítés elkészülte után a deszkát a már levarrt nád felső harmadára kötötték, és újra nádat terítettek rá úgy, hogy az előző varrását eltakarja. Ezt ismét lecsatolták, előbb gyengén, hogy a nádverővel el tudják egyengetni, majd erősebben, ekkor már le is varrták. Az utolsó terítés végeit áttörték a gerincen, amire a felső szeges megkezdése előtt 8-10 cm vastag tukarcsot

, nádhurkát erősítettek. Ez biztosította a szeges egyenességet. A szeges alsó harmadánál lécekkel kötötték le. A nádtetőt 5-6 évenként érdemes volt javíttatni, mert így nagymértékben megnőtt élettartama. Javításkor hosszú létráról dolgoztak, vagy ha ilyen nem akadt, két rövidebbet kötöttek össze. Legelőször újra leszegték a gerincet, s innen kezdve lefelé haladtak. 50-60 cm hosszúra elvágott nádat használtak, melyet tekercsekbe kötözve adtak föl a tetőre. A nádazó ezt két nádba vert karón, a nádtartókon bontotta ki, s onnan szedte el szükség szerint. Egy lapos, keményfából készült eszközzel, a lapockával megemelték a régi, megromlott nádat, s markonként aládugdosták az újat. Ezt a bedugdosott nádat mindig újra és újra felverték. Egyszerre csak egy létraaljat csináltak meg, a gerinctől az ereszig haladva, s utána fordították odébb a létrát. /4. ábra/ Az uralkodó tetőforma a nyeregtető volt, s csak egy esetben bukkantunk cse-