Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )

Magyari Márta: Csépa falun kívüli kapcsolatai

A századfordulón és még a két világháború között is jelentékeny gazdasági érdekű szálak fűzték a falut Kecskemét hez, kisebb mértékben Kiskunfélegyházáh oz. összességében Csépa egész kapcsolatrendszerével szervesen illeszkedik a dél-alföldi nagytáj életébe. Jegyzetek 1 Andrásfalvy Bertalan , 1973. 2 ifj. Barta János , 1977» Itt szeretném megjegyezni, hogy bár dolgozatom témája a néprajz számos jelentős szakirodalommal rendelkező területével érintkezik, nem éreztem szükségesnek, hogy minden esetben utaljak ezekre a forrásokra. Elsősorban a tiszazugi helytörténeti irodalomra, a Szolnok megyei Néprajzi Atlasz /SZMNA/ adataira és saját gyűjtésemre támaszkodtam munkám során. A néprajzi atlasztörek­vésekkel és az etnikai csoportok határainak megvonásával is van érintkező terüle­te e témának, ezért itt utalok Barabás Jenő és Zent ai János munkáira is. 3 Dankó Imre . 1977­4 Kós Károly , 1972. Ujabban a romániai magyar néprajzi irodalomban több részle­tes vásárleírás is megjelent. Duka János , 1976., Tar Erzsébet . 1978» 5 Galgóczi Károly , 1853. 139« 6 Galgóczi Károly , 1855. 140. 7 Botka János . 1977» 181-182. A vásártartási jog eredetileg a községé volt, de mivel a vásár- és piactérnek használt falurészek a közbirtokosság tulajdonát ké­pezték, a vásártartást olcsón megváltották, s így az is a közbirtokosságé lett. A község a megváltási összeget az 1920-as évektől megnövelte, a mindenkori bevétel 1/5-ét követelte. 8 Saját gyűjtés 9 A hagyomány azt is említi, hogy a környék vásárain nem volt párja a csépa i paripáknak a szentes i, kunszentmárton i, mezőtúr i vásárokon. Botka János . 1977« 84. 10 Dr. Gonda Sándor . 1899-1978. Magánállatorvos Kunszentmártonban, 1928-tól az újonnan szervezett körállatorvosi kerület orvosa / Csépa , Szelevény , Tiszasas/ . A tiszazugi, főleg a csépa i ló- és baromfitenyésztés fellendítésében nagy része volt. Ő volt a tájfajta lótenyésztő egyesület megszervezője. Gazdasági rovatot szerkesz­tett a Kunszentmártoni Híradónál, s könyvet írt a babonás állatgyógyítások vissza­szorítására. Hagyatékának egy része a Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum adattá­rában található. 11 Saját gyűjtés 12 Saját gyűjtés. Ehhez hasonló szöveget közöl Nagy Kálmán pályamunkája a török­s zentmiklós i piacokról. 13 Botka János , 1977« 169« 14 Galgóczi Károly , 1855. 143. 15 Velő Györgyné 81 éves elbeszélése: „Én a csongorádi rétbe nevelődtem, onnan bizony köllött piacolni. Ide is gyüttünk be Csépára, Csongorádra is, de ide sűrűb­ben gyüttünk, mer közelebb vót. Tejhasznot, tojást, mikor mi vót kelendő azt hoz­tuk. Öt kiló túrót is elhoztunk egyszerre, de akkor még csak úgy kicsomókáztuk, oszt 10 fillérért adtunk egy csomót. Szépen sorba raktuk garabolyba, akkor megint tettünk rá ruhát, akkor megint csomóztuk. A tejfölnek mérőit, azt is 10 fillérér adtuk, két decis vót az a mérő. A vajnak 20 fillér vót csomója. Azt úgy gondolat­ra kicsomóztuk, oszt akkor szép eperfa levelet vettünk, oszt arra raktuk szép tisztára, oszt úgy árultuk." /Saját gyűjtés/

Next

/
Thumbnails
Contents