Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )

Magyari Márta: Csépa falun kívüli kapcsolatai

Az exogám házasságok létrejöttében lényeges szerepük van az olyan ismerkedési alkalmaknak, amelyeken nemcsak a falubeliek, hanem egy nagyobb körzet fiataljai találkoznak. A vásárokon és a búcsúkon kivül - ahol azért elsősorban az azonos vallásúak köthettek ismeretséget - a bálok, szüreti mulatságok jelentettek ilyen alkalmat. A bálokat állandó időpontokban is tartották az egyes nagyobb ünnepek alkalmával. Tartottak bált karácsony másnapján

, szilveszterkor

, háromnapkor egymás után három este volt bál. Húsvét második napján és pünkösd másnapján is tartottak bált. A nyári időszakban cseresznye bált

, később arató bált

, majd szüreti bál

okat tartottak. Az egyes bálok időpontját általában kiplakátolták

. kihirdették Tiszasas

on és Szelevény

en is. A szüreti bálok előtt a csépa

i fiatalok, lányok, legények vegyesen, felültek magyar ruhába öltözve egy szekérre, előfordult az is, hogy így, „

magyar legények"

, „

magyar leányok" lóháton elmentek Tiszasas

ra. Szelevény

re, vagy kimentek a szőlőkbe, csináltak egy kört és ezzel hirdették ki a szüreti bált.''

2 A csépa

i bálokba ennek megfelelően eljártak a tiszasas

i, a szelevény

i. a tiszaug

i fiatalok is. De jöttek a szőlőkből és a csongrádi rétnek a faluhoz közelebb eső tanyáiról is. A csépai legények is elmentek Tiszasas

ra és Tiszaug

ra a bálba. Szelevény

re ritkábban, mert a szelevényi

eket verekedőseknek tartották. Az ezekkel a helyekkel való intenzívebb kapcsolat némiképpen a házassági anyakönyvekben is tükröződik. Csépa a beköltözéstől 1756-ig a cibakházi egyház filiája volt. Ekkor hoztak létre itt önálló plébániát és ezzel Csépa egyházközséggé alakult, és ekkor kezdték el az anyakönyvezést is. A 18. század végére a csépa

i egyház jelentősége megnőtt. Leányegyháza volt: Szelevény

. Tiszasas

, Tiszaug

, Cslpsár

. Göbölyjárás

, Istvánháza

. Halesz

, öt halom

. Ság

, Vadaskert

. A csépa

i plébániának 1784-ben 1201 hive volt és 1809-ben 1516, ebből 713 volt csépai

.

73 A csépa

i egyházi anyakönyvek közül a házassági anyakönyvek 1700-as évekből való bejegyzései a migrációs, házassági kapcsolatok szempontjából nem teljes értékűek. A házasulandók származási helyét csak elvétve jelölik. A 18. század közepének jellemzésére mégis kiragadható egy ötéves periódus, amelyben meglehetős következetességgel jelölték a házasulandó felek származási helyét. 1760-1765 között - a szelevényi adatokat leszámítva - 44 házasságkötésről történt bejegyzés. Ebből nem értékelhető 8 adat, mert a származási hely nincs feltüntetve. A fennmaradó 57 házasságkötésből 30 volt endogám, így az endogámia mértéke 84,86 %. Az exogám házasságok megoszlása ebben az időszakban a következő: két asszonyt hoztak Cibakházá

ról ós egyet Szelevény

ről; egy endrőd

i, egy szentandrás

i /

Békésszentandrás/

. egy szelevény

i és egy fegyveraeki férfi vett el csépa

i nőt. /11. térkép/ A múlt század elejéről, egy közel negyvenéves időszakban, az előzőnél jóval nagyobb számú adat alapján az endogámia mértéke 7

2

,82 %. Az egyes évek adatait egymás mellé sorakoztatva igen erős hullámzás tapasztalható az endogámia mértékét illetően. Ez azonban annak tudható be, hogy az egy évre jutó kevés számú adat igen esetleges, s nem mutat semmilyen irányban sem határozott tendenciát. Kunszentmártoni

akkal kötötték a legtöbb házasságot a csépa

iak ekkor. Az adatok a vizsgált periódusban arányosan oszlanak meg, ez állandó, tartós, folyamatos kapcsolatra utal. Ezen az időmetszeten belül 1806-1830-ig csak a házasulandók származási helyét jelölik, majd ezután a származási- és lakóhelyet is beiktatták. Ezért az 1806 és az I83O közötti időszak adatai tekinthetőek egyneműnek, s a következő összegzés csak ez alapján készült. Mint már említettem, a legtöbb házasságot kunszentmárton

iakkal kötötték, ebben a periódusban összesen 19-et, igen figyelemre méltó az exogám há-