Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )
Magyari Márta: Csépa falun kívüli kapcsolatai
Bármely embert, de akármely kisebb vagy nagyobb emberi közösséget is beszédesen jellemeznek külső kapcsolatai. Egy faluközösség külső kapcsolatrendszerét, környezetével kialakított viszonyát sokoldalúan meghatározza az adott falu gazdálkodásának szerkezete, földrajzi környezete, társadalma, kultúrájának színvonala, szellemi élete. A külső kapcsolatok azonban önmagukban is jellemzőek lehetnek, figyelmet érdemelnek. E dolgozat feladata ennek megfelelően a népélet minél több területéről feltárni a falu és a külvilág kapcsolatát. Egyes területeken pedig, ahol erre mód nyílik, történetileg is felfejteni egy 18. századi telepes község migrációját, származási helyével fenntartott kapcsolatait, amennyiben vannak erre utaló adatok, s új környezetével kialakított viszonyát. A kapcsolatok mozgatórugói minden esetben olyan gazdasági, társadalmi s kulturális igények, melyek a falun belül nem elégíthetők ki. A népélet számos lényeges mozzanata így e vizsgálódási körön kívül reked. Általában igaz az, hogy minél kisebb egy közösség, egy falu, annál több szállal kötődik a külvilághoz, és annál több szükségletet elégítenek ki a falu határain kívül, s minél nagyobb, annál több szükséglet kielégítésére teremtődnek meg a feltételek, intézményes keretek határain belül. E témakörben elméletileg és módszertanilag Andrásfalvy Bertalan 1 baranyai kutatásai hordozzák a legtöbb tanulságot, valamint ifj. Barta János egyik munkája, amely abaúji községek lakosságának falun kívüli kapcsolatait vizsgálja. Mindkét esetben egy kisebb tájegységen belül több falu kapcsolatrendszerét tárják fel. A jelen esetben azonban csupán egy falu, Csépa szemszögéből tekintjük a kapcsolatokat, az innen szerteágazó és az ide irányuló mozgások formájában. Lényeges eltérés az is, hogy az előbbi két kutatás aprófalvas vidékeken történt, itt pedig egy népes alföldi faluval állunk szemben. így ez esetben némi eltérést mutat azoknak a szükségleteknek a köre, amelyeket a falu határain kívül elégítenek ki. Elsőként a falu gazdálkodására legjellemzőbb gazdasági kapcsolatokat tekintjük át, az áru és munka kapcsolatokat, s említés történik egyéb gazdasági jellegű kapcsolatokról is. A nem gazdasági jellegű kapcsolatok közül a búcsújárás s a betlehemezés a legtanulságosabb szempontunkból. Végül, főleg anyakönyves adatok alapján, a házassági kapcsolatok kerülnek elemzésre. AZ ÁRUCSERE NÉPRAJZA Az egyes paraszti gazdaságok termékeinek kicserélése, az eltérő adottságú tájak közötti termékcsere a népélet szerves része. Nagy múltra tekintenek vissza az árucsere keretét szolgáló vásárok és piacok is. Valódi jelentőségükre a néprajzi irodalom mégis csak az utóbbi években figyelt fel. Dankó Imre ^ és Kós Ká————— roly - mindketten az „árucsere néprajza" összefoglaló cím alatt - mutatnak rá a vásárok, piacok, sokadalmak néprajzi szempontból figyelmet érdemlő mozzanataira. Az árucsere, mint a nép foglalatosságainak egyike, a népélet szerves része. Döntő szerepe lehet bizonyos kultúrelemek terjedésében is, s nemcsak az esetlegesen adás-vétel tárgyát képező szerszámokon, eszközökön keresztül lehetséges ez. A vásárok, sokadalmak döntően találkozási alkalmak, lehetőségek a kapcsolatteremtésre, beszélgetésekre, a tapasztalatok kicserélésére, új ismeretek szerzésére.
