Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )
Magyari Márta: Csépa falun kívüli kapcsolatai
Galgóczi Károly a múlt század közepén a naptárakba bejegyzett adatok alapján Magyarországon a Bánáttal együtt 632 helyen 2517 vásárt talált. Megítélése szerint a vásárok ilyen elszaporodásának nem a forgalom, hanem a vásárjog után járó jövedelem az ösztönzője.^ Területünkről a nevezetesebb vásárok közül megemlíti a kiskunfélegyházi és a kunszentmártoni baromvásárokat. „Csongrád megyében... a hódmezővásárhely i és szentes i baromvásárok pedig a legnevezetesebbek közé tartoznak az országban. Úgy szinte Szolnok megyében a mezőtúri baromvásár. A szolnoki és a tiszafüred i sokkal csekélyebb jelentőségű." Csépá n a múlt század vége óta tartanak vásárokat. Egy évben négy vásárt tartottak. Az elsőt tavasszal, áprilisban, majd júliusban, szeptember elején és decemberben, még karácsony előtt. A jószág- és a kirakodó vásár is mindig vasár7 nap volt. Az újabb időben szombati napon rendezik.' A paraszti megitélés azt a vásárt tartja jó vásár nak, amelyiken a jószágállományból nagy a felhozatal. „A jószág ment legjobban abba az időbe. Ló, tehén, disznóféle. Mán akkor mindig az vót, ó, nagy vásár vót, mer rengeteg jószág vót." Általában az őszi vásárokat tartották a legjobbaknak, mert itt gazdagabb volt a felhozatal is jószágból és ekkor általában több pénzük volt az embereknek. Gyümölcsből, főleg szilvából, szőlőből, hízott libából volt már ekkor is bevétel. Sokan a téli ruhaneműt is ebből szerezték be az őszi vásárokon, nemcsak a csépain, de gyakran elmentek ilyen céllal a kuns ze nt márt on i őszi vásárokra is. A csépa i vásárra eljöttek vásárolni a környező falvakból mindenfelől. Jöttek Tiszasas ról, Tiszaug rói, Szelevény ről, még Tiszakürt ről és Cibakházá ról, s a csongrádi Rétb ől is. /1-7. kép/ Kecskemét i és nagykőrös i lókupecek is járták a csépa i vásárt, s hajtották el innen a jószágot. /8-9« kép/ A csépa i lovaknak nem volt párjuk a környéken,^ de különösen fellendült a lótenyésztés Gonda Sándor állatorvos idejében /1930-as években/, amikor több országos díjat is nyertek a csépai gazdák. A csépa i vásárra felhordott baromfit kofák vették meg. Helybeliek is, de jártak ki ezért Kuns zentmárton ból is, fölpócolva vitték Budapest re és ott adták el. 1 *"* Árusok jöttek távolabbi vidékekről is, méteres áruval Tiszakécské ről. Bud apest ről, Kecskemét ről, Szolnok ról. De voltak csizmadiák, férfiszabók Kunszentmártón ból, Kiskunfélegyházá ról, Csongrád ról. /10-15. kép/ A hódmezővásárhelyi és a mezőtúr i fazekasok is eljutottak a csépa i vásárokba. Az alpár i kosárkötők mai napig is hordják áruikat Csépar a./16. kép/ A faluban is voltak, akik kaskötéssel foglalkoztak, de ezek nem vásároztak, csak megrendelésre dolgoztak, így az ő munkájuk nem tudta kielégíteni az igényeket. „ Alp ár az borzasztó nagy kaskötő község, oszt ide meg kellett a kas, mer itt meg sok gyümölcs vót. Itt rengeteg kas kellett, mer nemigen vót olyan család, ahol ne lett vóna szőlő." 11 /17-20. kép/ A csépa i gazdák is bejárták a környék vásárait, ha valami eladójuk volt, s ha valamit venni akartak. Eljutottak Csongrád ra, Kuns z e nt márt onb a, Öcsöd re, Tiszakécské re, Lakitelek re, Alpár ra, Tiszakürt re. Esetleg Kiskunfélegyházá ra, Kecskemét re, Szolnok ra is. Általában a lókupecek mentek távolabbi helyekre, ősszel, mielőtt a tél bejött, Tiszakécské re vitték a növendék jószágot, vagy az olyan tehenet, amire nem volt szükség. Itt jó áron el lehetett adni a borjút, s a malacot is, mert tanyás vidék volt arra és ott a tanyán könnyebben felnevelték a növendék jószágot, mint bent a faluban. Az asszonyok a kunszentmárton i és a tiszakécskei vásárra hordták a baromfit
