Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )
Szlankó István: Csépa természeti viszonyai
Minden megkérdezett csépa i gazda azt vallotta, hogy ezek a Felső-földek a határban a legjobbak. Jó termést ad itt a kukorica, búza, árpa, here. 11 A Kijárás dűlő , a Kisszentmártoni ós a Nagy szentmártoni dűlő altalajában káros sófelhalmozódás - szikesedés - mutatható ki. A Felső-földek lefolyásviszonyai jók, csak néhány helyen van kisebb belvizes folt. 12 A löszhát legdélibb nyúlványán települt Csépa . A község alaprajzi elrendezése tükrözi a terep adta lehetőségeket. Délen a település határa egybeesik a löszperem határával, az egykori árvízmentes terület szegélyével. Valamennyi tiszazugi falu ha sonló helyen, hasonló magasságú árvízmentes peremen vagy szigeten - félszigeten ke letkezett. A tiszai árvizek alakulását 1830 óta kisérhetjük figyelemmel. A kezdeti időszak mérései még híven tükrözik a Tisza hajdani vízjárását, hiszen a rendszeres sza bályozási munkálatok csak 1846-ban indultak meg. /2. kép/ A csongrád i vízmércén 1830-ban 610 cm volt az árvíz magassága. A következő nagy árvíz 1853-ban 643 cm-ig emelkedett. Ismerjük a csongrád i vízmérce ,»0" pontjának a magasságát: 76,58 méter az Adriai tenger szintje felett. Ezekből az adatokból kiszámíthatjuk a szabályozások előtti árvizek abszolút magasságát, amely a DélTiszazugban 82,5 - 83 méteren jelölhető ki. Az ennél magasabban fekvő területek árvízmentesek voltak. Csak érdekességként említem meg, hogy az elmúlt 150 év alatt az árvíz maximális szintje 935 cm-re emelkedett Csongrád nál, tehát jóval nagyobb terület kerülne víz alá egy esetleges gátszakadáskor. Nagyon pontosan kijelölhetők az egykori árvízmentes területek az őskori lelőhelyek alapján is. Kalicz Nándor szerint a csépai határban a magas löszhát-peremen kívül a J eJLek-parton , Csipsár-part on, Pókaházá n, Compód-hát on találhatók különböző 14 időszakból származó őskori leletek. Ezek a határrészek a Körös ós a Tisza széles árteréből kiemelkedő magasabb hátak. Az ártér átlagos magassága 80-81 méter, tehát minden évben egyszer-kétszer víz alá kerülhetett. A község déli peremétől a Tiszáig húzódó részen szántóföldi gazdálkodást nem lehetett folytatni. Ez a harmadik jól elkülönülő szint a csépa i határban. Formakincseit tekintve jóval változatosabb, mint a löszhátság: a feltöltődés különböző fázisában lévő egykori Tisza-kanyarulatok, kisebb-nagyobb magaslatok, s hátak találhatók itt. A mélyebben fekvő területeken visszatérő feladat a belvizek elvezetése. /2. ábra/ Az ártéren öntéstalajok alakultak ki. A humuszos szint vastagsága és humusztartalma a talaj korától, a vegetáció típusától, az öntéstalaj fizikai Összetételétől függ.
