Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )

Szlankó István: Csépa természeti viszonyai

A folyók szabályozása nagy változást okozott az egykori ártér életében, aminek gazdasági kihatásai is voltak. Megszűnt az évi friss iszappal való borítás, de ugyanakkor meggyorsult a humuszkópződés a feltalajban. A hajdani rét-, illetve legelőgazdálkodást felváltotta a szántóföldi művelés. 1894—95-ben épült meg a Körös-torkolat és a tiszaug

i magaspart között az árvédelmi töltés. /3. kép/ Ugyanebben az időben készült el a Körös melletti töltés is, így a Tiszazug alsó része is árvízmentessé vált. Ezeket megelőzően is folyt itt folyószabályozási munka, ami közvetlenül érintetne Csépá

t. 1856-59 között ásták ki a 83» számú átvágás vezérárkát, ami a mámai kanyar holt mederré válását eredményezte. Az ív eredeti hossza 11 km volt, az átvágásé pedig 2600 méter. 1889-ben a GyoV

ai-sziget

et /4. kép/ körülfogó két folyóág közül a jobboldalit kikotorták, a kiemelt földdel elzárták a baloldali ágat. A Gyovai- és a Mámai Holt Tisza jelenleg a környező területek belvizének a befogadója. A Mámai Holt-Tiszáb

an 1,2 millió rn^ vizet lehet tárolni.

1

^ /5-6. kép/ A szabályozási munkálatok befejezésével jelentős változások történtek a művelési ágakban: az addig csak rétként és legelőként hasznosított ártéren szántóföldi gazdálkodásra lehetett áttérni. A földterület megoszlása Csépá

n /kh/ összes szántó legelő rét szőlő 1868-ban 4992 1241 1816 656 297 1895-ben 4960 3185 342 445 312 A határ mólyfekvésü részét Lapos osztály

nak nevezték. Itt jó földnek tartották a Compód-hát

at. A Nagyhát ugyan „székes, de lehetett rajta termelni, kukoricát nem, csak aprómagot: búzát, árpát, zabot". A Csípsár „mindenre jó, de ha víz alá került, akkor is igyekeztek gyorsan bevetni" /a belvíz levezetése után/. „Ragadós, vizes talaj: szurkos, csipákás."

1

'' Pókaházá

n rossz föld van, a mélyebb része szántó, feljebb legelő. „

Nagytó

n kijárt a víz, ós sokáig megmaradt." A ment

etlen részen körülbelül I50 kh tartozott Csépáh

oz. Ennek kétharmada erdő volt, a többi szántó. Itt a víz levonulása után vetettek kukoricát, babot és tököt. Ha a víz elvitte a vetést, újra vetették kapával vagy csattogóval. /Ez egy egyszerű vetőszerkezet, ami két-három szem magot vetett egy szúrásra./ A mentetlen részt úgy osztották ki, hogy a meglévő földterület után ki-ki 200-250 négyszögölet kapott 10 holdanként. A folyó Tisza szélén fűzvesszőt ültettek. A maiágy vessző volt a jobb, könnyebb volt fonni, nem tört. Kocsioldalt, kast, garabolyt készítettek be-