Bakó Ferenc szerk.: Heves megyei palócok etnikai embertani vizsgálata (Tematikus és lokális monográfiák 4. Eger,1979 )

Előfordulás szempontjából a második helyen a pamiri tipus áll. E tipusra általában a nagyközepes termet, a középhosszú vagy rövid, széles-középszéles, hyperbrachy-brachycephal fej, az enyhén széles-középszéles, középmagas, meso-leptoprosop arc, meredek homlok, az arc síkjából a közepesnél kissé erösebben kiemelkedő, enyhén konvex vagy egyenes orr, befelé és lefelé görbülő orrcsucs, lambdoid lapultság, sötét hajszin és barna vagy zöldes szemszin a jellemző. A pamiri tipus jellegzetes formája /37-42., Gyöngyöspata 14-16/ azonban a Heves megyei palócok között is ritkábban fordul elő, mint a pamiroturanid átmeneti alak /28-36., Gyöngyöspata 11-13, Mátraderecske 38,39/. A turanid jellegek elsősorban a fej nagyobb mé rétéiben, az arc és az állkapocsszöglet nagyobb szélességében és a járomcsont enyhe lapultságában nyilvánulnak meg. A 28., 29. és a mátraderecskei 38. képen bemutatott személyek szerin tünk a pamiro-turanid átmeneti lépcsőnek azt a fokát képezik, amely turano-pamirinak is minősíthető lett volna. Azért döntöttünk mégis a pamiro-turanid meghatározás mellett, mert a nagyobb magyarországi előfordulás miatt a turanid jellegeket könnyebben ismerjük fel. A pamiro-armenoid forma /44. kép/ ritkábban észlelhető, mint az Alföldön. Részünkre a legnehezebb feladatot a pamiri + dinári kevert forma /8 3., Mátraderecske 4o. kép/ elkülönítése és ezen belül a túlnyomó jellegek meghatározása volt. A pamiri + keletbalti keveredés nagyobb mérvű észlelésére először a palócföldi vizsgálatok keretében volt lehetőség /80, 81. kép/. A pamiri probléma tanul mányozása egyébként is a palóckutatás egyik kulcskérdésének látszik, mert a pamiri jellegek gyakorisága Közép-Magyarorszá gon a szerzők egyikének vizsgálatai szerint a Palócföldön a legnagyobb arányú. A pamiri tipust hazánkban először Lipták határozta meg /1953/ honfoglaló magyar koponyákon, majd részletes leirást közölt összefoglaló jellegű müveiben /Lipták 1954, 1955, 1958/ és kimutatta, hogy a honfoglalók között ez a tipus a turanid után a második helyen áll. Nagy számban ész lelték ezt a tipust Nemeskéri János és Gáspárdy Géza is az üllői honfoglaló magyar temetőben, egyben rámutattak a 41.13 %-ban meghatározott turanid és a 21.43 %-ban kimutatott pamiri tipus nagyfokú összefonódására /Nemeskéri-Gáspárdy 1954/.