Bakó Ferenc szerk.: Heves megyei palócok etnikai embertani vizsgálata (Tematikus és lokális monográfiák 4. Eger,1979 )

E téren 196^-ben további előrelépést jelentett a történeti em­bertan vonalán Lipták nagydoktori disszertációja, mely azonban egyelőre csak kéziratban olvasható az MTA adattárában. E disz­szertációban Lipták a pamiri és a pamiri + x mellett már pami­ro-turanidnak és pamiro-armenoidnak nevezett formákat is elha­tárolt. Ha a Lipták által vizsgált honfoglaló magyar koponyák­nak végleges, egyedi taxonómiai elemzése megjelenik, mód lesz a pamiri méretátlagok kiszámítására. A túlnyomónak minősitett jellegek alapján végzett méretátlag számításoknak ugyanis ép­pen a pamiri tipus esetében legkisebb a jelentősége, mert ha pl. a közép-magyarországi összefoglalóban /Henkey 1978/ közölt egyéni méretek alapján valaki kiszámitja a pamiro-turanidok és a pamiriak átlagait, megállapíthatja, hogy a pamiro-turanidok méretek szempontjából a turanid-turanoidokhoz állnak közel, a pamiriaktól és a pamiro-armenoidoktól pedig igen jelentős mér­tékben eltérnek. A három csoport összevonása esetén a pamiro­turanidok túlsúlya miatt olyan átlagok jönnek ki, melyek éppen a pamiri tipusra nem jellemzők. A fentieknek a palóckutatás szempontjából azért van rendkívüli jelentősége, mert az eddigi közép-magyarországi vizsgálatok szerint 19 népességnél haladja meg a pamiri tipus aránya a 14 %-ot és ezek közül 15 esik a palócokra, 2 Bács-Kiskun megyére /Érsekcsanád, Fájsz/ és 2 Szolnok megyére /Jászboldogháza, Turkeve/. E vizsgálatokat mind a szerzők egyike végezte. A pamiri tipus gyakorisága bár Heves megyében is a palóc centrumban növekszik, de nem olyan arányban, mint a turanid, leggyakoribb Mátraderecskén /2o.6 %/ Érdekes, hogy a pamiri tipus aránya a szlovák származásuakkal kevert palócoknál /Domoszló, Bükkszék/ is meghaladja a Heves megyei palóc átlagot. Ugyanezt tapasztaltuk a Nógrád megyei Barnán is /Henkey-Kalmár 19 76/, ahol szintén jelentős mérték­ben fordulnak elő szlovák hangzású családnevek. A keletbalti tipus klasszikus formája /kisközepes-közepes termet, enyhén hosszú, széles, brachycephal fej, széles, ala­csony, euryprosop arc, az arc sikjából a közepesnél gyengébben kiemelkedő, konkáv orr, felálló orrcsucs, kiugró gonion táj, világos szemszín és sötétszőke hajszin/ a hevesi palócoknál jól elkülöníthető /49-53. kép/, a gyakrabban ismétlődő eltérő jellegek a világosbarna, barna haj és a nagyközepes, magas ter

Next

/
Thumbnails
Contents