Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )
Schwalm Edit: Adatok Visonta népi táplálkozásához
edényben, szelkében vitték ki a mezőre a főtt ételt. A vacsora megint csak úgy zajlott, „ki hogy éri" (pl. a férfiak itatás után vacsoráztak). Általában csak az ebédet (különösen télen vagy vasárnap, amikor együtt volt a család) fogyasztották közösen, asztalnál. A férfiak ültek le először, ha maradt még hely, az asszonyok csak akkor foglaltak helyet, de ők egtöbbször a konyhában ettek, állva. „Jó volt nekünk a maradék is" - mondják. Az asztalt nem terítették le abrosszal soha, a tálat középre tették. A fő helyen a gazda, a családfő ült, ő szedett legelőször, utána a többiek. Mindenkinek volt cseréptányérja és fakanala A gyerekeknek külön egy kis székre helyezték az ételt, körülülték, közösen ettek egy tálból. „Nem engedtük a gyerekeket az asztalnál kurucmálkodni"'. A nagyon öregek szintén külön ettek a többiektől. VII. Konyhafelszerelés, kamrafelszerelés. Sütő, főző és tároló edények 1 * A házimunkák és a főzés helye a konyha. Nyáron: a nyári konyha. Falát rózsás cserépcsuprokkal, tányérokkal (gyöngyösi, gömöri, mezőtúri fazekasmunka), illetve bélapátfalvi keménycserép tányérokkal díszítették, amit sorba szögre akasztottak, vagy az ajtóval szemközt lévő falra erősített, faragott edény tartóra tettek. A század elején a legtöbb helyen a szobák melegítésére a búboskemence szolgált, aminek a szája a konyhába nyílt, innen fűtötték. A füst a szabadkéményen távozott. A kemence szája előtt, a padkán főztek. A főzésre kívül mázatlan, belül mázas tűzálló cserépedények, cserépfazekak (I. tábla 1-2. ábra) szolgáltak. Űrtartalmuk változó: 2 literestől a 30 literes lakodalmi főzőfazekakig. Gyakran még új korában megdrótoztatták őket, hogy szét ne pattanjanak. Az edényt körülrakták parázzsal, illetve mellette tüzeltek, míg meg nem főtt benne az étel. Egy háztartásban 5—7 darab főzőedényt találunk, melyeknek a helye a tűzhely vagy a boltív fölötti polc. Gyakran eltört, s ilyenkor a gyöngyösi piacon vagy a faluba érkező, vándorló gömöri fazekastól vettek újat. Egyszer megtöltötték terménnyel (búzával vagy kukoricával), az volt az ára. Cserépfazékban főzték a leveseket, káposztát és tésztákat. Nem volt minden étel számára külön edény. A múlt század végén kezdtek általánossá válni az öntöttvas edények. A háromlábú vasserpenyőben (I. tábla 5—6. ábra) húst és rántást sütöttek, az öntöttvas lábast vasháromlábra, vaslábra (I. tábla 4. ábra) helyezték, pörköltet, kásafélét főztek benne. A padka lebontásával, a berakott masina, illetve zománcos tűzhelyek megjelenésével a cserépfazekak eltűnnek a főzőedények sorából és nagy részükből tárolóedény lesz vagy használat nélkül felkerülnek a padlásra. Megjelennek a zománcos főzőedények, de azok mellett öntöttvas lábasokat még gyakran használnak. Ha gyorsan akarnak valamit főzni, leveszik a sparhelt karikáit, és az edényt beleengedik a tűzbe. Különösen tésztafőzésnél alkalmazták ezt a módszert. A főzéshez, étkezéshez szükséges fakanalakat (II. tábla 8. ábra) zsúpból vagy vesszőből font kiskosárban, a kanalasban (II. tábla 9. ábra) tartották, amit a tűzhely fölé akasztottak, vagy a berakott masinára tettek. Minden családtagnak egy kanala volt, lakodalom alkalmával összeszedték a faluból. Gyöngyössolymosi cigányok házaltak a fakanállal vagy a gyöngyösi vásárban vették. Nagyméretű kés, kenyérvágókés egy darab volt egy háztartásban. Ezzel vágták a húst és tésztát is. A főtt tészta kiszedésére szolgáló, nagyméretű lyukacsos fakanál, tésztaszedőkanál vagy szűrőkanál (II. tábla 7. ábra) általában egy található a háztartásban. Disznóöléskor a hurkát is ezzel szedik ki a vízből. Az utóbbi évtizedekben zománcos bolti áru váltotta fel. Helye a tűzhely melletti falon egy szög, mellette a zománcozott levesszűrő és tésztareszelő. A cseréptálakat, (II. tábla 5. 6. ábra) amiben a nyersanyagokat előkészítették főzéshez és az ételt tálalták, a konyhában tartották szögre felakasztva, hasonlóan a cseréptányérokat (II. tábla 4. ábra) is, amiből az ételt fogyasztották. Ha a falra nem fért, mert különben is tele volt rakva festett tányérokkal, az ajtó mellett lévő, 3—4 polcos telázsira helyezték a lábasok, fedők s egyéb
