Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )

Schwalm Edit: Adatok Visonta népi táplálkozásához

hajnalig szólt a nótázás, beszélgetés. Gyakran olyan sokan összegyűltek, hogy csak két-három asztalnál fértek el. A disznótoros vacsora étrendje: húsleves (orjából), a főtt hús savanyúsággal, töltött káposzta, hurka, kolbász és hájjal sütött pogácsa. Kóstolóba az ismerősöknek hurkát, kolbászt és egy kis darab pecsenyét küldtek, amit a gyerekek hordtak szét, jutalmul néhány fillért kaptak. Disznótorkor a hivatlanok maskurának felöltözve, kántálni jártak: rossz ruhába öltöztek fel, arcukat bekormozták, karjukra ócska kosarat tettek. Bementek a há/M aztán mondták: „Én is fogtam fülit, farkát, Nekem is egy darab hurkát" Erre mondták a háziak: „Neked ám, nem kináltunk!" Megkínálták őket hurkával, sült kolbásszal, vagy beletették a kosarukba.

13 V. Az étkezés rendje. Az étkezési idő beosztása mindig az aktuális munkákhoz igazodott. Télen, amikor csak ház körüli munkák voltak, naponta háromszor ettek. 8—1/2 9-kor volt a reggeli, a früstök. Legtöbbször hajában sült krumpli, vagy sült tök. Ha már disznót vágtak, szalonnát is ettek, nyersen vagy sütve. „Hogy valaki nyáron bírja a nehéz munkát, télen is jól kell neki táplálkoznia" — mondják az idősek. Az ebéd 12 óra körül volt, a nap jellegének megfelelő főtt étel. A vocsora 1 órakor az ebédről megmaradt maradék. Áprilistól kezdve négyszer ettek egy nap, ez az étkezési alkalom az aratás megkezdésével az uzsonna beiktatásával ötszörire bővül. A reggelit két részletben fogyasztják: 1/2 6—6 órakor volt a kisfrüstök; 8 órakor a nagyfrüstök. Mindkettő szalonnából, illetve alkalmanként a nagyfrüstök sültpaprikából vagy tojásból állt. A szegényebbek gyakran vittek magukkal szilvalekvárt szalonna helyett. Az ebéd 12 órára esett. Úgy igyekeztek, hogy valaki tudjon otthon főzni. Ilyenkor a gyerekek vitték ki ételhordóban a mezőre az ételt. Ha nem tudtak főzni délre, vagy summások voltak, nem volt délben idejük főzni, hideget ettek: szalonnát vagy füstölt hájat kenyérrel. Az uzsonna, 4 óra körül, szintén szalonna. A vacsora, este 9 óra körül a déli főtt étel maradéka, esetleg aludttej hagymával, vagy ha ebédre szalonnát ettek, a frissen főzött étel. Ha summásnak mentek, előre készítettek száraztésztát, amit magukkal vittek és abból főztek vacsorát. Pontos heti étrendet nem lehet összeállítani, kialakult azonban az ételeknek egy viszonylagos állandósága. Hétfő, szerda, péntek: tésztanap; főtt vagy sült tésztát felváltva készítettek, előtte valamilyen levessel. (Legkedveltebb levesek: bussó — borsó — bab, krumpli, gersli, tojásos, rántott, tésztaleves, savóleves, tejbe reszelt; s főleg böjti időben: a cibere.) Kedd, csütörtök, vasárnap: húsos nap. Szombaton azt ettek, „ami került", „lett ami lett". Tésztás napon leggyakrabban főtt tésztát készítettek. Különösen téli időszakban azonban gyakran cserélik fel a tésztát valamilyen kásával vagy sült péppel, lepényfélével. Húsos napon, különösen aratásnál, gépelésnél igyekeztek húst biztosítani. A füstölthús nagy részét ekkor fogyasztották el általában valamilyen levesbe főzve (bab, borsó, káposzta, krumpli, gersli). Mint említettük, ha a mészárostól vásároltak húst, legtöbbször csak igen kis mennyiséget (50-60 dkg - 1 kg) tudtak venni. Szombati napokon általában krumplit ettek. A levesek után a főtt tészták a legkedveltebbek. Sült tésztákat legtöbbször csak ünnepre készítettek. Leggyakoribbak: pampuska, herőce, kelt kalácsok, rétes. VI. Az étkezés formái, szokásai A család tagjai ritkán tudtak közösen étkezni. Reggel általában a férfiak reggeliztek először, miután a jószágokat ellátták, a gazdasszony és a család nőtagjai, valamint a gyerekek csak utána kaptak be néhány falat ételt. Nyáron, kantárba helyezett cserép-