Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )

Schwalm Edit: Adatok Visonta népi táplálkozásához

kanállal kiszaggatva. A macher reszelt nyerskrumpliból zsírban kisütött pogácsa. A krumplileves több változatban is készül. Különböző leveseket is szokás krumplival sűríteni. 5. A hüvelyes növényeket (bab, borsó, lencse) levesnek és öregre főzve egyaránt készítették. ízesítőnek füstölt húst főztek bele. 6. A káposzta jelentős helyet foglalt el a táplálkozásban. Szinte minden családnál savanyítottak egy káddal. A káposzta taposás férfimunka volt. A káposzta csimáját kivették, konyhakéssel felvágták, illetve a káposztagyalu elterjedésével legyalulták. Az egészben hagyott káposztafej a hasáb, az apróra vágott a haraszt. Sorba rakták a kádba, sóval, borssal, köménymaggal, csöves paprikával ízesítették és soronként jól megtaposták. Mikor tele lett a kád, deszkát tettek a tetejére és kővel lenyomtatták. A facsavaros kád ritkább volt. 9 napig meleg helyen, általában a konyhában tartották, hogy az erjedés hamarabb meginduljon, utána rakták ki a kamrába. A savanyú káposztát levesnek, nyersen olajjal, hússal összefőzve illetve megtöltve fogyasztották. A levesek ízesítésére szolgáló zöldségféléket (répa, petrezselyem, hagyma stb.) általában megtermelték maguknak. 7. A nemesített gyümölcstermelés a századfordulón még nem volt jelentős. Jobbára csak cseresznye és szilvafákat ültettek a szőlőbe, a termés nagy részét azonban a gyöngyösi piacra vitték, maguk igen keveset fogyasztottak. 8. A vadon termő növények gyűjtése egészítette ki a táplálékok sorát. Rossz termésű, ínséges években különösen megnőtt a jelentőségük.

5 Általánosan elterjedt a gombaszedés. A következő gombákat ismerik: galambgomba, petrezselyemgomba, csirkegomba, nyári fehérpetre, fenyőpetre, disznópetre.

6 Csak a fehérpetrét és az októberi tőkegombát lehetett megszárítani. A széthasogatott gombát fehér vászonruhára terítve, 2—3 napig a napon szárították, szellős helyen, általában a padláson tárolták, vászon tarisznyában. Télen a forró víz elevenítette fel. Levesnek és sütve sok változatban készíthették. Vadkörtét, somot ritkán szedtek, a padláson megaszalták. Erdei szederből, csipkéből lekvárt főztek. A bodzát megfonnyasztás után átpasszírozták, cukorral lekvárnak főzték vagy pálinkát készítettek belőle: gyakran használt orvosság. Különösen a tüdőbetegek tartják orvosságnak, „de minden betegségre jó, ami fullasztja az embert".

7 A kökényt gyerekek eszik, ha már megcsípte a dér. Gyógyításra használják a következő növényekből főzött teát: székfű, akácvirág, hársfavirág, fodormenta. //. Állati eredetű termékek felhasználása. 1. Legnagyobb jelentősége a disznóhúsnak volt. A falu állatállományának nagy részét a disznó tette ki.

8 A századfordulón még jobbára a kistermetű, zsíros mangalica fajtát tenyésztették, amit karácsony előtt vagy újévkor vágtak le. Minden család igyekezett legalább egyet levágni, hogy a nagy nyári munkák idejére tudják a szalonnát biztosítani. A húst és a két oldalban hagyott szalonnát (apróbb csíkokra csak az utóbbi évtizedekben vágják) sózás után 3—4 nap múlva felfüstölték. A hájat összegöngyölték, az ételhordó kantárba tették és szintén felfüstölték. Szalonna helyett, kenyérrel fogyasztották. A füstölt holmik legnagyobb részét a sok energiát kívánó mezőgazdasági munkák idején fogyasztották.

9 Frissen hurkát (véres, májas), kolbászt, sajtot és kevés húst, pecsenyét fogyasztottak. Ahol nem volt szabadkémény, ott több család összeállt, s közösen füstölte fel a húst. Apadlástalan istállókba felaggattak 8-10 disznót, alá tüzet raktak. Körül ülték az idős emberek, s pipázgattak, beszélgettek, 8-10 órát, míg készen nem lett. A rokonok egy bátyi (hátikosár) tűzrevalót vittek, aki nem volt rokona, egy-két napot dolgozott a füstölésért.

10 Aki nem akart közösen füstöltetni, a házon kívül, vályogból építtetett füstölőt. Most már sokan pénzért is vállalnak húsfüstölést. 88