Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )
Schwalm Edit: Adatok Visonta népi táplálkozásához
sütö + t, nem volt segítsége, a sütőlapátot a kemencepadkára tette, nyelét székre támasztotta, s így öntötte rá a kenyeret. 2 óra sütés után szedték ki a kemencéből. Jó kenyeret sütni, az egyik legnagyobb gazdasszonyi erény. Szégyen volt, ha valakinek rosszul sikerült a kenyere. 3 Az egész kenyeret kihűlés után a kamrában tartották a kenyerespolcon. A megszegett kenyér helye a szobai pad sarkában elhelyezett kenyereskosár vagy a konyhában lévő lisztesláda. Kenyérsütéskor a kenyerek mellett 1—2 db kilónyi cipót is készítettek, hogy reggelire legyen mit fogyasztani. A lángost ujjnyi vékonyra nyújtott lepény formájú tésztát, a kenyerek előtt sütötték, amikor a tűz még benn volt a kemencében. Zsírral, fokhagymával fogyasztották. A teknőben maradt tésztát, a kaparékot pogácsa formára összegyúrva megsütötték, a gyerekeknek adták vagy a csirkéknek eláztatták. Szintén kenyérsütéskor, a kenyér tésztájából készítették a tekercset: a vékony rúd formában megsütött tésztát fogyasztás előtt forróvízzel megöntötték, túróval, tejfellel ízesítve ették. A gyerekek kedvence volt a madár formájúra font tészta, a tubu. Kenyérsütéskor mindegyik kapott egyet-egyet. 4 2. A kenyérfogyasztás mellett nagy jelentősége volt a gyúrt, vízben kifőzött, különböző ízesítőkkel tálalt tésztáknak. A tojással gyúrt tésztát leggyakrabban csíTcnak, metéltnek vágták el, az ízesítő: túró, mák, káposzta, gríz stb. Nem tettek tojást a tésztába, ha krumplival gyúrták össze: a gombóc, nudli, dérègle főtt krumplival készült. Levesekbe csipetkét, tarhonyát, kockára vágott tésztát, ünnepen csigát főztek. Nagyobb mennyiségben általában csak akkor készítettek előre gyúrt tésztát (lebbencset, kockatésztát), ha summásnak mentek és az élelmezésükről maguk gondoskodtak. 3. Kelesztett vagy erjesztőanyag nélkül készített sült tésztákat általában csak ünnepeken, kiemelkedő alkalmakkor fogyasztottak. Legkedveltebb a kalács, fonott kalács, kelt kalács. 4-6 ágból fonták, formája mindig hosszú. A különböző töltelékű rétes mellett, a zsírban sütött pampuska és herőce általános a század elején! A cukorral édesített szalagóriás, apró sütemények az 1930-as évektől kezdenek elterjedni. 4. A kásafélék és pépes ételek a századfordulón alapvető ételek voltak a paraszti háztartásban. Tulajdonképpen megtört vagy meghántolt gabonafélék forrázata vagy sűrűre megfőtt gabonafélék. A lepények, málék pedig sült pépek. A köleskását, kukoricakását sós vízben főzték meg, forralt tejjel fogyasztották, vagy ünnepi alkalomra tejben főzték. Az árpakását, a gerslit fokhagymás rántással sűrítették, hígabb formában levesnek, de sűrűre főzve is készítették. A ganca árpa vagy kukoricalisztből készített tört pép. Állandó keverés közben szórják forró vízbe a lisztet, ha megfőtt, tálra szaggatva, ízesítőkkel tálalják (tepertőalj, olaj, zsír, túró, tejfel stb.). A forró vízben megfőzött, összetört krumplit liszttel sűrítették. Az így kapott krumpligancát gyakran tepsibe öntve megsütötték, mint a lepényt. A sült pépek leggyakoribb formája azonban a kukoricalisztből készült málé. A leforrázott lisztet néhány óráig állni hagyták, hogy édesedjen. Tepsibe öntve sütötték. Néha búzalisztet is kevertek bele. Az élesztővel, fahéjjal és cukorral kikevert kukoricalisztből sütött lepény neve pite. Búzalisztből is süthették. A görhe egy sajátos változatával találkozunk a faluban: a kukoricaliszthez reszelt, néha zsírban is megdinsztelt sárgarépát kevertek, vízzel összegyúrva kis pogácsákat készítettek, kemencébe sütötték. Néha lekvárt is tettek a közepébe és gombóc formára gömbölyítették. A görhe másik formája (zsírral és tepertővel gyúrt kukoricapogácsa) szintén általános. A krumpliból készített ételeknek rendkívül nagy száma, azok népszerűségét bizonyítja. A krumpliganca és a krumplikása liszttel sűrített, vízben főtt krumpli, az előző
