Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )

Bakó Ferenc: Visonta településtörténete és népi építkezésének sajátosságai

kémény ugyanis nem a konyha födémjének közepén emelkedik, hanem a konyha egyik sarka felett, amit úgy képeznek ki, hogy a konyha térségét rövid fallal elválasztják a pitvartól. így a szabadkémény három falra tud támaszkodni, maga a nyílás pedig a belső sarok fölé kerül. Egy ideig - a századfordulóig - a konyhapadkán főztek, majd sárból-kőből takaréktűzhelyet raktak a szobában, a kemence mellé. Ezt gyakran már a régi konyhatérség teljes lezárása követte és a falra ajtót is illesztettek. Maga a kemence a múlt században inkább kerek alapzatú, felfelé szűkülő forma volt, amit 1900 körül a szegletes kemence váltott fel. Ezeket a szobabeli kemencéket századunk első évtizedében kezdik a nyári konyhákba kiköltöztetni, illetve a Kúria területén a sütőházakba. Ennek ellenére néhány kemence még 1975-ben is állt és működött. Gyűjtéseink idején Visontán minden ház tetőszerkezete szarufával készült, amit többnyire rövidebb léc, a kakasülő fogott össze. A XVIII. és XIX. században azonban elterjedt lehetett a másik tetőváz típus is, amelyben a tetőgerincet alkotó szelemengerendát ágasfák tartották. Ennek a típusnak gyakoriságát és szívósságát az bizonyítja, hogy a Kúrián még századunk derekáig is állt néhány ilyen ház. A Béke utca 11. számú ház elején 1962-ben a mestergerenda előreálló végét rövid ágasfa tartotta, kétségtelenül a fonott fal eredendő gyengesége miatt. A ház renoválása során azonban az ágast eltávolították, úgyhogy a mai homlokzatról már hiányzik. (21. ábra) A tetőfedő anyagok századunk eleje óta teljesen kicserélődtek. 1910-ben a házak négyötödét zsúp, vagy nád fedte, ma pedig ezeket az anyagokat inkább csak gazdasági épületeken lehet látni. 1960-ban még 10—12 zsúppal fedett házat figyelhettünk meg. A középületek és az egykori nemesek, vagy nagyobb gazdák házán 1910-ben fazsindely volt, amit a közeli Gyöngyössolymosról szerezhettek be. A zsindelyes épületek az összesnek mintegy tizedrészét tették ki és ugyanennyi volt a cseréppel fedett házak száma is. 1900 után az első házakat ,,kikindai cserép"-pel fedték, amit a délvidéki Nagykikindán égettek és Gyöngyösig vasúton szállítottak. Napjainkban a házakat nagyobbrészt cserép és pala borítja, előnyös tulajdonságaikkal ezek teljesen kiszorították a helyi tetőfedő anyagokat. A XX. századi lakóházban a lakótér lefedésének elengedhetetlen tartozéka a mennyezet, a födém. Áttekintve a régebbi építészeti emlékeket úgy tűnik, hogy a födém újabb szerkezet, aminek a hiányára még vannak példák. Sem a már említett szőlőkunyhókban, sem a Kúria sütőházaiban nincs mennyezet, a szarufákat összekötő általgerendák közét sem deszka, sem sövény nem tölti ki. Ezekhez hasonló, de már fejlettebb formával találkoztunk az egyik tanyabeli cselédlakás, juhászház leírásakor. A ház a Brezovay tanyán 1938-ig állt, úgyhogy még többen is emlékezhetnek rá. Ez a juhászház szintén nem volt lepadlásolva, de a szarufákat összekötő kakasülők alatt, azokhoz rögzítve húzódott egy betapasztott polc, amit már a födém kezdetleges formájának lehet tekinteni. Minden régi házban, amit csak megfigyeltünk, a födém gondosan kidolgozott deszkával volt beborítva, s ezt mestergerenda tartotta. Egyedül az 1920-ban épített Sport utca 7. számú házból hiányzott a mestergerenda, itt a födémet csak általgerendák tartották. Egy példát arra is láthattunk, hogy a födémet még nem deszka borította be, hanem vesszőből fonták és betapasztották, bemeszelték. Ez a Béke utca 11. számú ház mennyezete volt, .mit a ház magas kora (130 év) és gazdáinak nagy szegénysége indokol. A mestergerendás házak egy részében a kemencepadka sarkánál egy oszlop, „ágas" állt, ami a mestergerendát tartotta, erősítette. A néprajzi irodalom a háznak ezt a középoszlopát úgy ismeri, mint az észak-magyarországi palóc ház egyik jellemzőjét. Az ágas neve máshol „holdoganyd' és vallásos képzetek fűződtek egykor hozzá, ami valószínűvé teszi, hogy igen régi időkben valamilyen vallásos cselekmény tárgya, részese volt. Visontán ezt a palóc elnevezését nem ismerik, az ágasra csak ruhát, kalapot aggattak.