Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )

Hacsavecz Béla: A felszabadult Visonta és a „Reménység" Mg. Termelőszövetkezet története

A táblázatból az derül ki, hogy a bruttó termelési érték növekedésével kb. azonos arányban nőtt a tsz-ben dolgozók jövedelme is. A jelentős tartalék és a kialakított, illetve létrehozás alatt álló termelési bázis biztonságot nyújtott és nyújt az elkövetkezendő évekre is. A tsz tiszta vagyonából minden tagra 191 000 Ft-os érték, a forgóalapból pedig 26 500 Ft jut. Az állóeszköz és forgóalap tagokra, dolgozókra vagy területre számolva is meghaladja az országos átlagot. A termelőszövetkezet alakulásától fogva törekedett a biztonsági tartalék növelésére. Ez lehetővé tette, hogy 1963 óta hitel nélkül gazdálkodik. A közös gazdaság jelenleg az évi béralap 70%-ának megfelelő biztonsági tartalékkal rendelkezik. A biztonsági tartalék tette lehetővé, hogy az 1965—66-os év nehézségeit a tsz áthidalja. A tsz gazdálkodásában, jövedelmi és pénzügyi helyzetében az elmúlt 15 év alatt jelentős törés, megtorpanás nem volt. A fejlődés egyenletesen felfelé ívelő volt. A termelési es gazdaságossági mutatók alapján egyértelműen lehet bizonyítani, hogy a tsz lényegesen többet termel és tesz le a népgazdaság asztalára, mint az előbbi kisparaszti magángazdaság. Van-e ebből valami hasznuk a tsz-ben élő embereknek, könnyebben, jobban élnek-e mint előzőleg, érdekük volt-e nekik is a mezőgazdaság szocialista átszervezése? E kérdésekre az alábbiakkal lehet válaszolni: Ahogyan a gazdaság termelési értéke és vele együtt a bruttó jövedelme növekedett, úgy nőtt a benne dolgozó tagok részesedése is. A közös gazdaságban ez a növekedés évente 6—7%-os volt. A tagjövedelem növekedése ezzel egyenesen arányos. 1974-ben egy 230 tízórás munkanapot ledolgozó átlag tag közösből származó jövedelme 37 ezer Ft, ami 16 Ft-os óránkénti átlagbérnek felel meg. Ez jóval nagyobb, magasabb a környékbeli tsz-ek átlagos kereseténél és magasabb a környékbeli ipari béreknél is. De az is igaz, hogy jóval több, tényleges és mostohább körülmények közötti munkát kell érte végezni, mint az iparban. Hogy a tsz-tagok keresete mennyi, egy felszabadulás előtti summás keresetéhez próbáljuk mérni: 1938-ban általános volt a summásoknál a havi 1 q búza, 3 kg szalonna és 22 pengős készpénzfizetés. Ezért nyáron 320—330 órát kellett dolgozni. Egy aratópár naponta 60—65 kg búzát, egy cséplőmunkás napi 15 órás munkával 22—25 kg búzát tudott megkeresni. Ha összehasonlítjuk az akkori termékek és a mostani termékek árát azt látjuk, hogy aratásban, cséplésben mai pénzben számolva óránként 4 Ft, summásoknál pedig átlagban havonta mintegy 670-800 Ft-os kereset jutott. De ez a kereset is csak nyári időszakra, néhány hónapra volt biztosítva. Télen általában nem volt kereseti lehetőség, vagy ha volt, azért még sokkal gyengébben fizettek. Ezért voltak kénytelenek a 8 éves gyermekeket is hajnaltól naplementéig tartó munkára fogni, kukoricakenyéren és vöröshagymán élni, mezítláb és rongyosan járni. Ma egy átlagos tsz dolgozó, ha 330—340 havi munkaórát teljesít, 5000 Ft körüli bért kap, ami azt jelenti, hogy hatszor-hétszer annyit keres azonos idő alatt, mint a hajdani summás. A felszabadulás előtt a földdel rendelkező parasztok életszínvonala is messze elmaradt a tsz-tagok jelenlegi életszínvonalától. A tsz megalakulása előtt a paraszti élet már sokkal könnyebb és jobb volt, mint a felszabadulás előtti. De a felszabadulás utáni egyéni paraszti jövedelmi szinthez viszonyítva jelentős javulás mutatkozik még a volt középparaszti rétegek esetében is. A felszabadulás előtti summások, vagy a felszabadulás utáni egyéni gazdáknál dolgozó napszámosok a béren kívül semmiféle juttatást nem kaptak. Ma igen jelentős a szociális és kulturális juttatás. A termelőszövetkezeti parasztok SZTK-ellátottak, betegség esetén táppénzben részesülnek, öregségük esetére (ha még nem