Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )

Hacsavecz Béla: A felszabadult Visonta és a „Reménység" Mg. Termelőszövetkezet története

A termelőszövetkezetek sürgették az állásfoglalást. Sürgetésük is szerepet játszott abban, hogy 1965-ben tudományos tanácskozás kezdődött, ahol a Tudományos Akadémia szakemberei és az ország neves földügyi szakértői vettek részt. E tanácskozás is hozzájárult, hogy 1965-ben megjelent a 15. sz. törvényerejű rendelet, mely a kisajátításokat új alapokra helyezte. A rendelet szerint a földek felső értékét 3000-szeres aranykorona szorzatban állapíthatták meg. Az új jogszabály alapján 1967-ben megindultak a kisajátítási tárgyalások. A bányászat a föld aranykorona szorzatának 1500-szoros átlagát ajánlotta fel kártalanításként. A tsz-ek a felajánlott összeget kévéseitek, a különbözet megítélése céljából a bírósághoz fordultak. A bíróság 1968 tavaszán kezdte meg a tárgyalásokat. Rengeteg, évek során felhalmozott és nem rendezett anyag gyűlt össze a bíróság előtt. A tárgyalást folytató bírói tanács is nehéz helyzetbe került, egyrészt az anyag terjedelme miatt, másrészt országosan is egyedülálló eset volt, hogy ilyen nagymérvű kisajátítási ügyben hozzanak bírósági ítéletet. Az igazságügyi szervek és más bíróságok is különleges figyelemmel kísérték a fejleményeket. A termelőszövetkezetek dr. Géczi Józsefet, a Tudományos Akadémia földügyi szakértőjét kérték bírósági szakértőnek kijelölni. Dr. Géczi a termelőszövetkezetekkel együtt hetekig tartó munkával a szakértői véleményt elkészítette. Az ipari szervek a Budapesti Kertészeti Egyetemtől kértek szakértői véleményt. 1968 áprilisában a bíróság előtti kisajátítási kártalanítással kapcsolatos tárgyalások megszakadtak. A Gazdasági Bizottság olyan határozatot hozott, hogy a kártalanítási ügyeket Visonta térségében különleges eljárás alá vonja. A különleges eljárás keretében a Tárcaközi Bizottságnak kell dönteni a tsz-ek és a lakosság kártalanítási ügyében. A tárcaközi bizottság döntése ellen a bírósághoz fordulni nem lehetett. A különleges eljárás során a Budapesti MEZŐBER Vállalat készítette el a termelőszövetkezetek kieső termelési kapacitását pótló koncepciós tervet. A kapacitáspótló tervben lényegében az ipari vállalatok kártalanítási elképzelése tükröződött. A kártalanításból sok minden kimaradt, illetve olyan összeget állapítottak meg, amiből a létesítményt megvalósítani nem lehetett. Pl. a visontai tsz pincéjénél 4 500 000 Ft-ot irányoztak elő, de a pótlás 10 600 000 Ft-ba került. A koncepciós tervet nem egyeztették a tsz-szel, azt egyeztetés nélkül felterjesztették a Tárcaközi Bizottsághoz. Jóváhagyás után további reklamációnak helye nem volt. A Gazdasági Bizottság által jóváhagyott koncepciós tervet 1968. szeptember 24-én ismertették a termelőszövetkezet vezetőségével. Mivel az egyes létesítményekre előirányzott összegből a beruházási célt megvalósítani nem lehetett, az illetékes szervek hozzájárultak az átcsoportosításhoz, pl. a szőlőtelepítésre előirányzott összeg egy része a pince és szeszfőzde létrehozására lett felhasználva. A módosított koncepciós tervben meghatározott célokra az alábbi összegeket kapta a gazdaság: Szőlőtelepítésre 7 768 000 Ft-ot Szőlőfeldolgozó és pince építésére 10 604 000 Ft-ot Kertészeti telep ép. 953 000 Ft-ot Fúrott kút és vízellát. 606 000 Ft-ot Gép beszerzésére 2 111 000 Ft-ot Szeszfőzde építésre 3 646 000 Ft-ot Magtár építésre 285 000 Ft-ot