Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )

Hacsavecz Béla: A felszabadult Visonta és a „Reménység" Mg. Termelőszövetkezet története

cefretároló medencét, 15 000 m

2 kövezett utat hidakkal, kertészeti palántatermelő telepet 20 db hollandággyal, vízvezetékkel, villannyal, egy ikerszaporítóházat, csomagoló színt, bekötő utat, kertészeti brigádszállást, 15 db határi kutat stb. Ezeknél azért „lefoglalásról", „igénybevételről" van szó, mert nem a kisajátítási jogszabályok alapján történt az átvételük. 1961—64 között egyáltalán nem volt semmiféle elképzelés a kártalanításokra. A tsz sorozatos reklamálására 1964-ben a kártalanítás ügyét a bányászat a Gazdasági Bizottság elé terjesztette. Ott olyan döntés született, hogy az érintett gazdaságokat a Gyöngyös-Domoszlói Állami Gazdaság területéből természetben kell kártalanítani, az esetleges kártalanítási különbözetet a megyei tanács elnöke a nehézipari miniszterrel egyetértésben kellett, hogy rendezze. A cserekártalanítás 1965 tavaszán megtörtént. Ekkor kapta az abasári és halmajugrai tsz is a cserekártalanítást. Az Állami Gazdaságnak jól jött a cserekártalanítás. Meg tudott szabadulni a szétszórt, hasznavehetetlen, elgazosodott területeitől. A visontai tsz ekkor kapta meg a csókási, a Brezova tanya melletti területet és a már előzőleg kivágásra szánt barackost, valamint a Felső-Borhy tanyát, összesen 288 hold művelhető területet. Az ipar által igénybe vett és a helyette cserébe kapott területek értékkülönbözetének kimunkálása többféle variációban elkészült, azonban a megyei tanács és a Nehézipari Minisztérium között a különbözet megtérítése tárgyában az egyetértés nem jött létre. Ezért az első időszak kártalanítása nem rendeződött. A tsz területét az ipar továbbra is gyorsuló ütemben foglalta le, még azzal sem törődve, hogy azt a tsz-szel előzőleg közölje. A területek jogtalan lefoglalásával kapcsolatos reklamációkra azt válaszolták, hogy ők a Gazdasági Bizottság határozata értelmében csak a megyei tanácsnak kötelesek bejelenteni, hogy mely területre mennek, de a tsz-nek nem. Az így jogtalanul évekre elfoglalt területek után zöldkárt sem fizettek azzal, hogy ott nem volt vetés, így zöldkár sem keletkezett. Az elfoglalt területek után a tsz fizette tovább a közterheket, a termelési tervében és statisztikájában mindig szerepeltek azok a területek is, melyek már rég a bányászat használatában voltak. A tsz többszöri kérésére, hogy legalább az adót, illetve egyéb közterheket ne kelljen a bánya által jogtalanul lefoglalt földek után fizetni, a Földhivatal kisajátítási határozat nélkül leírta a tsz földkönyvéből a szóbanforgó területeket. 1966-ban a tsz többszöri panasza miatt a megyei bíróság megállapította, hogy a bányászat jogtalanul járt el és eltiltotta őket a további birtokháborítástól. Ekkor került több helyen arra sor, hogy a termelőszövetkezet a további jogtalan birtokháborítás megakadályozására jogos birtokvédelemmel próbált élni. A kertészetből a tsz-tagok egy csoportja kikergette az oda szó nélkül betelepedő fúrósokat, a paprika között árkot ásó munkásokat, az érésben levő szőlők között méregető (de leginkább szőlőt szedő) mérnököket, stb. A helyzet a tettlegességig éleződött. A felsőbb szervek sürgős beavatkozására volt szükség, hogy az igen összekuszálódott helyzet rendeződjön. 1966-ban a kormány a Központi Népi Ellenőrző Bizottsággal és a Legfelsőbb Ügyészséggel megvizsgáltatta a Visonta térségében folyó jogtalan földigénybevétel ügyét. A Legfelsőbb Ügyészség és a Központi Népi Ellenőrző Bizottság megállapította, hogy a földek ^foglalása teljesen törvénytelenül történt és a kártalanítást sem a törvényeknek megfelelően oldották meg. Az Igazságügyi Minisztérium utasította a Földhivatalt, hogy a jogtalanul igénybe vett tsz-területeket vezesse vissza a tsz földkönyvébe. Ekkor a Gazdasági Bizottság határozatot hozott, hogy a kisajátítási jogszabályok alapján kell rendezni a lefoglalt, illetve a későbbiek során igénybevételre kerülő területeket. Amennyiben az érintett szervek között nem jön létre a kisajátítási értékre vonatkozó megállapodás, a különbözetet peres úton kell rendezni. Nem volt tisztázott teljesen, hogy müyen alapon lehet a földeket értékelni, van-e a földnek egyáltalán értéke. Többen a politikai gazdaságtan tételére hivatkozva tagadták, hogy a földnek értékük van.