Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )

Hacsavecz Béla: A felszabadult Visonta és a „Reménység" Mg. Termelőszövetkezet története

keresethez jutni az iparban a férjét, majd helyette ő (az asszony) fog dolgozni a tsz-ben. Több férfi olyan kívánsággal lépett fel, hogy minden nap dolgozni fog reggeltől estig, de 800 Ft-os biztos fizetést adjanak részére. Az újonnan alakult „Reménység" Tsz-nek sem pénze, sem felszerelése, sem épületei nem voltak. A kis tsz később olvadt be, de az ottani felszerelés is elenyésző volt a gazdaság méreteihez viszonyítva. Irodai célra az új szövetkezet az akkor kiüríttetett orvoslakást vette igénybe. A felszerelések összegyűjtésekor a lakosság a jó szerszámokat (hámokat, lókapákat, laposkocsikat stb.) eldugdosta. Az ócska, hasznavehetetlen kacatokat adták át annak ellenére, hogy a felszerelésekért a tsz fizetett. A használható felszereléseket azért dugdosták el, hogy hátha a tsz megbukik, és akkor a magángazdálkodásnál újra szükség lesz rájuk. Sokan az eldugdosott szerszámokat 4-5 évvel később szedték elő és kínálták a tsz-nek eladásra, de akkor már nem volt rá a közösben sem szükség. Az átszervezést követő napokban többen bevezették a lovakat a tsz irodájának az udvarába, hogy csináljanak vele amit akarnak, tartsák télire a közösben. A lovak felértékelése és közös istállókba (magánházaknál 6-8 db) való elhelyezése 1961. március közepén történt. Ekkor meg sokan nem akarták átadni a lovakat. Az első években a volt gazdáik éjszaka vagy vasárnap is eljártak lovaikat megnézni, a kazalból takarmányt loptak a részükre, vagy hazulról hordták az abrakot. Sokan éjszaka a közös istállókból „ellopták" a lovaikat egy-egy éjszakai fuvarra. A mezei leltár felvételénél a 480 kh őszi vetés 600 darabban volt. Több vetésnél nem sikerült megállapítani, hogy ki a tulajdonos. Csak aratás után, a vetőmag visszaadásakor jelentkeztek, hogy nekik is volt vetésük. Ekkor meg dupla területre jött vetőmag visszatérítési igény. A tavaszi vetésekhez szükséges vetőmagot és az újig szükséges takarmányt cséplésig illetve kaszálásig való kcksönbe, házról házra járva szedték össze a tsz vezetői. Helyből igen kis mennyiségű takarmány került összeszedésre, más falvakból kellett vásárolni. A tsz-vezetők majdnem minden vasárnapja a takarmányvásárlás utáni szaladgálással telt el. A földek tagosítására földrendező bizottság alakult, elnöke az akkori tanácselnök (egyben tsz-elnök) volt. A földek számbavételénél a tsz-tagok egyes földeket, főként a más községben lévőket letagadták, gondolván, hogy így az nem fog a közösbe bekerülni. A tagosításnál a tagok által behozott földként számba nem vett területek automatikusan állami tartalékká váltak. Ennek alapja az volt, hogy megállapították mennyi a tsz összes területe, ebből mennyit hoztak be a tagok, a kettő közötti különbözet állami tartalékként jelentkezett. Sokan évekkel később kezdték keresni földjeiket. Megfelelő igazolás után az állami tartalékból átírták a nevükre. Kiderült az is, hogy sok föld még a rég meghalt nagyapák vagy dédszülők nevén volt. A kiskorúak nevén lévő földekkel külön eljárásokat kellett lefolytatni. Ezért mondogatták a tsz vezetői, hogy a tsz-ben az öregeken és sok munkaképtelenen kívül a rég meghalt és a még meg sem született személyekkel is bajlódni kell. Kiderült az is, hogy sok földvásárlás nincs telekkönyvezve, telekkönyvi átírások nélkül a föld négyszer-ötször is gazdát cserélt. A tagosításnál Visonta határában a helyi tsz-en kívül négy gyöngyösi tsz, a Gyöngyös-Domoszlói Állami Gazdaság, az abasári, markazi és halmajugrai tsz volt érdekelve. Érthetően mindegyik a legjobb földeket, szőlőket akarta megkapni. Végül a helyi földrendező bizottság döntötte el, hogy ki a határ mely részén kapja meg járandóságát. Az elhelyezkedési tárgyalások után több termelőszövetkezet nem tudott eligazodni a területén, vagy a tagosítástól függetlenül használatba vette a hozzá belépett személy volt földjét. A halmajugrai tsz elvetette a visontai tsz földjén a borsót. Az „eltévedés" tisztázásának ellenére le is aratták. Az aratást követő nap hajnalán pedig a visontaiak a borsót