Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )

Hacsavecz Béla: A felszabadult Visonta és a „Reménység" Mg. Termelőszövetkezet története

zott, uniformizált középületeket terveztek. A község vezetősége és a lakosság többféle formájú, esztétikailag is megfelelő közcélú létesítményeket kívánt. 1969 tavaszára a generáltervek elkészültek. Az egyik variáció szerint 360 millió, a másik variáció szerint 580 millió Ft-ba került volna a község áttelepítése. A generáltervek 16 mülió Ft-ba kerültek. Az új falu felépítésének kivitelezésével kapcsolatban az az álláspont alakult ki, hogy a beruházás felét a Tanácsi Építőipari Vállalat, az egyik negyedrészét az építőipari ktsz-ek, másik negyedrészét a helyi termelőszövetkezetnél e célból létrehozandó építőbrigád végzi el. 1969 tavaszán a bányamunka és ezzel összefüggésben a község áttelepítési terveinek készítése annyira előrehaladt, hogy konkrét intézkedést kellett tenni a kivitelezés megkezdésére. Az áttelepítési javaslatok 1969 májusában a Kormány Gazdasági Bizottsága elé kerültek. Itt a Nehézipari Minisztérium javaslatára úgy döntöttek, hogy a község helyben marad, az alatta lévő, fejtésre előirányzott szenet új feltárásokból kell biztosítani. A határozatot 1969 májusában ismertette a megyei tanács elnöke a lakossággal. Ekkor olyan ígéret hangzott el, hogy a régi község rendezési tervét sürgős jelzéssel, fél éven belül elkészítik, és az építési tilalmat feloldják. A községrendezési terv készítésénél új problémák merültek fel. A bányavíztelenítés és a községet körülfogó bányagödör miatt nagy a talajmozgás, az épületek — még az 1959—60-ban épített, műszakilag jól megalapozott házak is — összerepedeztek. Az épületeknél olyan alapozásra van szükség, ami nagyon megdrágítja a kivitelezést. A különféle hatósági szervek között Visontával kapcsolatban tovább folyt a vita, végül 5 évvel később, 1974 tavaszán elkészült és a községi tanács is jóváhagyta a községrendezési tervet. A lakóházakban és a középületekben a repedések következtében bekövetkezett károkat egy műszaki bizottság mérte fel 1974 nyarán, és a keletkezett károk helyreállításához szükséges összeg 10%-át a bányászat magára vállalta. Ezt az OTP-n keresztül ki is fizették. A község lakói erősen vitatják, hogy a keletkezett károknak csak 10%-a vezethető-e vissza a bányára, mint közvetlen okozóra. . . A tízéves építési tilalom után 1970 nyarán újra megindult — főként az újtelepen — a családi lakóház építés. 1970—75 között évente 12—14 új lakóház épült. Az építési tilalom és az ipar által teremtett bizonytalan helyzet miatt Visonta lakóház építkezése, a régi épületek újakkal való kicserélése és a középületek létesítése terén erősen lemaradt a többi községhez viszonyítva. Mintegy 170 személy költözött el az építési tilalom miatt más községekbe, főként Halmajugrára és Gyöngyösre, ahol számos lakóházat építettek. A községben a bizonytalanság tovább tart, főként a talaj mozgások miatt, ami az Abasár és Visonta közötti nyugati bányakitörés miatt fokozódik. Ugyanakkor a bányászati tervező szerveknél az erőmű szénnel való ellátási nehézségei miatt újra és ismételten felmerül a Visonta alatti szénmező kitermelésének kérdése. A szövetkezeti mozgalom kezdetei. A „Pető/f termelőszövetkezet Az 1948. augusztus 20-i kecskeméti nagygyűlésen, ezt követően a párt központi vezetőségének a parasztsághoz intézett felhívásában a párt a mezőgazdaság további fejlődésének útját a termelőszövetkezetek alakításában jelölte meg. E felhívások nyomán a gyöngyösi járásban is sorra alakultak a termelőszövetkezetek, 1948 őszén Atkáron, utána Gyöngyösön, Halmajugrán stb.