Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )

Hoppal Mihály: Visontai hiedelmek

Addig nem beszélt a gyerek, akkor meg aszonta a lyány, hogy: „Kis bögre nagy kanál, ne tedd Pankát bolonddá!" — Má' Panka néni vót, meg vót öregedve. Oszt akkor aszonta az a másik, hogy fűtsenek be neki, oszt vessék be a kemencébe. Mikor befűtötték és tette vóna be, ráütette a lapátra, akkor vették be a kéményen az ő gyerekét. Ilyeneket is meséltek!" 177. Ott tartózkodtak az öregemberek a hegyen. Vót gunyhó, ott laktak. Mer este nem jöttünk haza. Én is sokszor aludtam a gunyhóba. Ezelőtt vagy száz évvel történt ez. Mindig beszélte ez az öregasszony Tera néni, hogy hazagyött a másikapja. — Hát tudjátok hazagyött a máskapám, kiküldött a cseresnyét őrizni. Hogy a verebek ne egyék meg, fel kellett menni a fára, úgy őrizni a cseresnyét! Oszt ahogy az ódáiba a fa tetején ült látta, hogy egy ember gunyhótól gunyhóig megy. Egyik gunyhótól a másikig, oszt mindegyik gunyhónál hagyott egy papírt az ember. Ez meg összeszedte. Mikor elment az ember, ő összeszedte a papírt, oszt felült a cseresnyefára. Kezdte olvasni, ahogy tudta. Hát, aszongya, vette észre, hogy mindig sötétebb van, sötétebb. Gyün osztán máskapám kifele. — Hű Terka a Jézus Máriádat mit csináltál. Leolvastad a felhőt! Má' ott hömpölygött a cseresznyefa fölött a felhő. Ezt ő saját maga beszélte, hogy kislány vót, oszt a máskapja aszongya: Mellik papírt olvastad előbb? Mert úgy lerakta, tuggya, sorba! Oszt a nagyapja felvette a papírt és úgy olvasta vissza a felhőt. Ahogy olvasta, hát úgy világosodott ki." Lidérc 178. „A lidérc az fekete csirke. Ollyan fekete csirke, akiben egy szem fehérség nem volt, oszt azt hittak lidércnek. Má' lássa nem tudom, hogy hogy is vót. Hogy az a lidérc mindent összehordott? Hogy el lehetett kűdenyi oszt mindent összehordott a házho', az a lidérc. Hát így monták!" Gyerekijesztő 179. „Elvisz az ördög! vagy Elvisz a konkó! De hogy mi az. . .?" 180. „Hogy elvisz a markoláb, azt nekem monta a bátyám, meg mindnyájunknak, mert ő legöregebb vót. Aztán úgy este, ugye régen hát még nem vót villany, csak lámpa. Aztán akkor este nem gyújtottuk meg, spórolni kellett, korán a petróleumot, csak ültünk a sötétbe. Persze a bátyám is úgy elkezdett, hogy: Markoláb az ágy alatt, kapd el Verát! Vagy kapd el Reginát! Vagy Rozit. Mert négyen vótunk lányok, ugy-e? " 181. „Manó - avval ijesztgették a gyerekeket. Mesés könyvekből tuttuk." 182. „Mer némellik öregasszonnak az a mondása vót, hogy a manó vigyen el!" 183. „Az ördög vigyen el! (És akkor hova vitte az ördög? Mit képzeltek? ) - Sehova, szómondás vót." 184. „Amellik a kútba ráncsa. Ne menjen a kútho', hogy oda hajoljon, mert beráncsa a vasbába." 185. (Mondták a gyerekek, hogy ne menj a kúthoz, mert. . .? ! „A vasbába. Hát csak montuk, hogy milyen lehet az, hát csak ijesztettük a gyerekeket. Hát csak lestünk a kútba, milyen lehet az. Ne menj oda, mer a vasbába beleránt!" 186. (Hát még mivel ijesztették a gyerekeket? ) - (Hogy jön a. . .? ) - „Hogy jön a múló! A kis unokát, így. Hogy hát mi az a múló, azt mi magunk se tuggyuk."