Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )

Hoppal Mihály: Visontai hiedelmek

ültettük, nem palántáltunk, de azt csak a dinnyével csinálják, a palántát. Mink így április tizedike körül valamikor a magot leraktuk." 82. „Mikor eszik valaki újságot, valami olyasmit, ami első gyümölcs, akkor azt mondja: Újság hasamba, Hideglelés pokolba, Főfájás az uramba! Hát ilyeket már nem mondunk. - (Ez má' nem a mechanizmusba való! - teszi hozzá egy jelenlévő férfi.)" 83. „Karácsonykor éjféli misekor, akkor mikor hazamentünk az éjféli misérül, szegény anyám ment sorba, megrázogatta a gyümölcsfákat, hogy bőjebb termés legyen." Állatok Ló 84. „A lónak, ha hályog vót a szemén, az üvegpor volt az amit a szemébe fújtak, de nem használt." 85. „Nem árt neki a szemverés, ha húr van rajta, a kiscsikón nekünk is vót, meg is köpdöstük, pfü, pfü." Tehén 86. „Hát a faterom is monta, hogy aki megrontotta, annak az udvarára bebőgött a tehén. Hát így tudták meg, hogy az rontotta meg." 87. „Ha a szénatartóból a takarmányból elvittek valamit, akkor véres tejet adott a tehén." 88. „Úgy tartották, hogy nem szabad naplemente után kiadni tejet, mert hogy megrontyák a tehenet. (És akkor ez hogy látszik meg a tehénen? ) - Hogy? ! Úgy hogy véreset fejnek tüle!" 89. „Hogyha leverik a fecskefészket, akkor aszongyák, hogy véres tejet fejnek." 90. „Véres tejet adott a tehén, mer megnyomta a tőgyit. Elmondom mán, hogy az én sógornőméknél történt, hogy azt tényleg mindenki aszonta, hogy boszorka vót: a Fehér Kati. Oszt még két fiatalember, mikor meghalt ez az asszony, oszt soká nem vót eső, aszonták, hogy azér nincsen eső, mert hát ez boszorka vót. Éccaka kimentek, megfordították a keresztet, hogy eső legyen. (Hogy-hogy fordítva? ) Úgy, hogy ami lefelé vót szúrva azt kihúzták, oszt úgy szúrták be neki fordítva. Asztán ennek az asszonnak a fia, nekem bérmalányom vót, aki meghalt, ahho

1 járt legén. Mer ennek az asszonnak legén fia vót, aztán az én keresztlányomho' járt. Oszt mikor hazament a legén, kérdezte az anyja: - Hát Julis nénéd mit csinál? Fel vót-e? - Aszongya: - Most ellik a tehén, az istállóba ott vót kivel! - Hát reggel, mikor felkelnek, mán az asszon gyön az istállóbú'. De ez igaz vót, Mari! Osztán attul fogva a tehén se nem ett, a kishorgyú is majd megdöglött. Nem ett a tehén. Meg véres vót a tej. Véreset fej tel. tüle. Nem hittak hova lennyi. Vót ott Feldebrőn, nem tudom él-e még, egy ilyen bűbájos ember, oszt ahho mentek el. Az asztán felgyött megfüstölte. Má

1 nem tudom, hogy minő fűvel füstölte meg az istállót, meg a tehenet, oszt akkor aszonta hogy: Ha azt az ajándékot vissza nem viszik a legényes házho', aki odajár a házho\ akkor nem ér semmit, akkor nem tud rajta segíteni. (Milyen ajándékot? ) Hát a legény vett már a lánynak poharakot, meg findzsát, meg ilyen szenteket, mert azelőtt szentek vótak, tuggya! olyan kődarabbú' vótak csinyálva olyan szobrok !