Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )

Hoppal Mihály: Visontai hiedelmek

- Akkor tudja összeszedte az én sógornőm az ajándékokat, amit a legén odavitt, oszt elvitte oda Katyi nénihez, oszt leöntötte oda, mer aszonta neki az a tudós ember, hogy ne lépje át a küszöböt! - Oszt akkor attú fogva nem engedték oda a legént, úgy hogy többet nem engedték be a legént a házba, aztán jobban lett a tehén. (És mikor volt körülbelül ez az eset? ) Körülbellü' ez is a harmincas években." Tyúk 91. (Másnak adtak-e kölcsön tojást, hogy tyúkot ültessen? ) „Hát addig nem adtak, míg maga nem ültetett. — Nem — aszongya, — mer elviszed a szerencsémet! Nem is kelt ki a csirkém! (És melyik nap ültették leginkább, hogy legyen csirke? ) Pénteki nap szokták ültetnyi, hogy ne hold fottyán keljen, mer' akkor eldöglik a csirke." 92. „Akiscsirkét - 'jaj, ne ártsa a szemem" — köpdösik, a kislibát is." 93. „Emlékszek rája, hogy így átbújtatták meg másikon is a létrafokon, ha nem tudott a tyúk megtojni." 94. „Kakas lesz sok, ha férfi kalapból tették a tojást a tyúk alá." Az emberi élet hiedelmei Az emberi élet ezernyi apró mozzanatát számtalan hiedelem vette körül a régi falusi életben. Ezek közül csak a betegségek és a kapcsolódó gyógyítások hiedelmeiből válogattunk bővebben, míg a születéshez és a halálhoz fűződő hiedelmekből csak mutatóba közlünk néhányat. A népi gyógyítás körébe tartozó hagyományos tudásanyagot két nagy csoportra szokták osztani: az úgynevezett babonás-mágikus gyógymódokra és az ésszerű gyógyításokra, amelyek többnyire a növények és ásványi anyagok gyógyító erejét használják fel. Sokszor azonban ezek a gyógyító eljárásokban keveredtek. A visontai gyűjtések alapján is megerősítést nyert, hogy a gyógynövényeket inkább akkor használták, ha tudott oka volt a bajnak (pl. sebekre), míg a hirtelen fellépő belső bajokra a babonás gyógymódokat vették elő. Meg kell jegyezni, hogy ez utóbbi betegségcsoport (pl. influenza, sárgaság) sokszor néhány hét alatt önmagától is meggyógyul, s így elmúltát joggal tudhatták be a ráolvasások, a naplemente előtt és után végzett, háromszor vagy kilencszer ismételt' gyógyító cselekedeteknek. A Visontán felvett beszélgetések anyagából inkább azokat válogattuk ki, amelyek az úgynevezett 'varázslásokkal' kapcsolatos gyógyító eljárások sorába tartoznak. Ritka szép adatokat hoznak ezek a történetek a füstöléssel való gyógyításra, a hármas és kilences szám babonás erejére, a betegségnek a lehasított kising tűzbe dobása által való eltávolítására, a balkézrül, a visszakézrül való cselekvések varázserejébe vetett hitre, a piros szín védő, gonosztávoltartó hatására. Különös szépek, részletesek a szemverés, másszóval az igézés-történetek Visontán — ez a gyakori „gyermekbetegség" tulajdonképpen a meghűléstől kapott magas lázzal járó influenza lehetett, melynek hirtelen kitörését nem tudták mással magyarázni, mint a rontó szem nézésével (az ártó szem hiedelmét szerte a világon ismerik és védekeznek ellene). Jellemző volt a gyűjtés körülményeire, hogy amikor több asszony összegyűlt egy helyen, egymást kijavítva, segítve bányászták elő az emlékezet mélyéből a ma már nem használatos gyógyításokat. Aztán amikor megindult az emlékezés kereke, az egyik gondolat húzta maga után a másikat — a fehér mályváról eszükbe jutott a fehér liliom, s aztán már a sebekről folyik tovább a szó. - Ezt próbáljuk bemutatni a következő beszélgetésrészlet idézésével: ;

,. . .a fehérfolyás? Áztat meg aszonták az asszonynak, hogy fehér mályvára pisiljen! így van! — Tényleg így mondták — szólt közbe a másik asszony. —