Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )

Szabó László: Jászdózsa és a palócság

va osztja az egysoros műveltséget mozaiklapokra. Hogy az egyes terminológiák mit jelentsenek a jövőben nézetünk szerint csupán egyszerű megegyezéstől függ

. Mivel a fogalmak tisztázatlansága éppen egy szinkronikus és egy diakronikus vizsgálati módszer keveredéséből, jelon esetben a származás és a mai kulturális tagoltság viszonyának tisztázatlanságéból adódnak, ezt az igényt kellene érvényrejuttatnunk megfogalmazásunkban. Eddig ugy sem tisztázták egyértelműen az egyes fogalmakat, tehát még a terminológiai hagyományt megsértésének esete sem áll. A megállapodás alapjául, a kettős igény szétválasztásának formábaöntéséül a magunk részéről javasoljuk, hogy az alábbi értelmezéseket tekintsük irányadónak t 1, Etnikai csoportnak nevezzük az olyan integrált kulturális egységet, amely egy adott időben lényegi közös vonásokat mutat, de genealógiailag egy egységes nagy néptömbön be lül idegen származásúnak tekinthető, s a vizsgált időszakban a műveltségbeli különállá sát elsősorban korábbi magával hozott kultúrájának meghatározó erejű hagyományai eredmé- nyezik. Ebben az értelmezésben bennefoglaltatik az idegen származás

, az idegen műveltség, amely a kultúra mai alkatára is befolyással van /pl. a sváb, cigánytelepülések./ Ugyanakkor nem foglalja magába azokat a különálló közösségeket, amelyeknek magja eredetileg idegen volt, de egy idő után elveszítenék korábbi kulturális jellegzetességüket, elmagyarosodtak, vagy magyarokkal töltődtek fel, s műveltségüknek mai képe idegen eredetüktől független tényezők hatására öltött sajátos arculatot /pl. besenyő települések,/ 2. Néprajzi csoportnak nevezzük azt az integrált kulturális egységet, amely egy adot

t időben közös lényegi vonásokat mutat, genealógiailag nem különül el a környező csopor toktól, de műveltségük bizonyos sajátos, a környezettől elütő jellegzetességeket mu tat /pl. a székelyek csoportjai./ Ez a két meghatározás figyelembe veszi a kutatások eddigi eredményeit, a fogalmakkal kapcsolatban felmerült követelményeket és magába olvasztja nemcsak jászdózsai, de a Jászság és a jász etnikum feltárásával kapcsolatos eddigi munkáink tapasztalatait is. Kiderül a meghatározásból az is, hogy a felfogásunk szerinti néprajzi nézőpontból az etnikum /illetve ezek belső csoportjai / nem egyéb, mint maga az integrált kultúra. Az etnikum ilyen értelemben tehát nem egy idegen nyelvet beszélő nép, nem egy antropológiailag elkülöníthető csoport, hanem egy olyan kulturális egység, amely jellegzetes vonáso kat, sajátos szerkezetet tud felmutatni. Ha ez a jellegzetes integrált kultúra, illetve ezek hordozói uj környezetbe kerülnek, áttelepülnek más, hasonlóan integrált kultúrájú népek közé, akkor etnikai csoportnak számitanak. Ha átköltözve tovább őrzik korábbi kultúrájukat, vagy korábbi kultúrájuk alapvetően /szerkezetileg és elemeiben egyaránt/ meghatározza az uj környezetben kialakult vagy módosult műveltségüket, szintén etnikai csoportnak kell őket tekintenünk. Ellenben, ha elveszítik az átköltözéssel korábbi kultúrájukat, illetve az semmilyen, vagy jelentéktelen hatással van a kialakított uj kultúrájukra, már néprajzi csoportként kell őket számon tartanunk, még akkor is, ha antropológiailag vagy nyelvükben elkülönülnének. Az pedig, hogy mi tekinthető egy bizonyos környezetben idegen vagy nem idegen kultúrának,