Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )
Szabó László: Jászdózsa és a palócság
attól füg/p, hogy milyen nagy egységben gondolkodunk. A néprajzi csoport fog alma az eddigi felfogás szerint is lényegében a magyar etnikumon, mint nagyobb kulturális egységen bellii jelentkezik. Ezek alcsoportjaiként foghatók fel. A magyar etnikumhoz tartozó valamennyi kisebb csoport néprajzi csoportnak számit még akkor ig, ha távoli területekről települtek át /pl. bukovinai csángók/, mert mindannyian rendelkeznek azzal a kulturális jeggyel vagy jegyekkel, amelyek alapján a magyar etnikumhoz tartozónak tekinthetők. Összegzésként megjegyezhetjük, hogy felfogásunk szerint néprajzi értelemben csak akkor beszélhetünk etnikumról, amikor integrált kultúra jön létre. Ez a kultúra éppen integral tségánál fogva uj minőségű s ezért függetlenül kell szemlélnünk attól, hogy benne milyen alkotóelemek integrálódtak. Természetesen feladata a néprajzi kutatásnak az is, hogy egy integrált kultúra alkotóelemeit az integrálódási folyamat fényében tanulmá nyozza. De az etnikumok, etnikai vagy néprajzi csoportok igymásra hatásának vizsgálatánál ez nem lehet elsőrendű szempontunk. Amikor etnikumok, vagy ezek alcsoportjainak egymásra hatását néprajzi szempontból tanulmányozzuk, mindig kultúrák egymásra hatásét kell tanulmányoznunk. Álláspontunk meghatározáson tuli bővebb magyarázatát azért tartottuk szükségesnek, hogy Immár ennek fényében magyar óz h ássuk meg a palóc néprajzi csoport és a jászsági néprajzi csoport fogalmát, s a kettő összevetésének módszerét, BAKÓ F, "Település, népi építkezés" cimü előadáséban kitűnő eredményt mutatott fel azon a területen, amelyik az illabiális a hang ejtése alapján, mint a palócség centrális területe került a szakirodalomba. Vizsgálatai során jellemző jegyekként öt településszerkezeti és hat épitkezés-lakáskultura körébe sorolható jelenséget mutatott be. Ám mikor ezek etnikus vonatkozásairól kellett nyilatkoznia, lényegében visszavonult. Megjegyezte hogy ezek a sajátosságok egyrészt nem jellemzik az egész közösséget, hanem csak bizo nyos társadalmi rétegekhez kötődnek. Másrészt néhány esetben túlnyúlnak a nyelvjárási határokon, vagy nem terjednek ki az egész területre jellemzően. Éppen ezért nem is kezelhetők etnikus meghatározó jegyként. E jellemvonások egyébként is szoros összefüggésben állnak bizonyos "történelmi kategóriák"-kai, "társadalmi viszonyok"-kai, "növényföldrajzi és geológiai tényezőkkel", illetve az "épitőgyakorlat ősrégi törvényéből" fakadnak.^ Hasonló eredményre jutott KISBÁN E. vagy VARGYAS L, kitűnő előadásai végén, s ezért BAKÓ,F.-hez hasonlóan ők is szkeptikusak az etnikum kulturális megragadhatóságát illetően.^ BAKÓ F.-el együtt ugy látják, hogy táji kultúráról lehet beszélni, de "... kevés a feltételezett, egységes palóc etnikumra utaló, "ősi"-nek nevezett műveltségi öszszetevo..." Mi készteti arra az emiitett szerzőket, hogy kitűnő vizsgálataik végén ilyen eredményt szűrjenek le ? Nem egyéb, mint az etnikum fogalmának tisztázatlansága, A fogalom valamely homályos, misztikus dologként való kezelése, amely néprajztudományunk közjfeletü, de senki által meg nem határozott, kellően nem ellenőrzött felfogásán alapul.
