Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )
Szabó László: Jászdózsa és a palócság
különbség ma .in tiszti atlan, ezért mint minden homályos tartalmú szakkifejezés félreértésokot, koveredésokot okoz és hátráltatja a kutatást. Ahhoz, hogy a két fogalom tartalmát kultúra fölfogásunk tükrében meghatározzuk, röviden át kell tekintenünk a kér dés eddigi leglényegesebb hazai irodalmát, s ebből kiindulva, ennek figyelembe vételével határozzuk meg a magunk álláspontját. Az et nikai csopor t fogalmát a magyar néprajzban először VISKI K. irta körül : "Etnikumon valamely nép /néptöredék, csoport/ néprajzi szintű, tehát hagyományosan alakult műveltsége tárgyi es szellemi jelenségeinek foglalatát értjük." Ez a megfogalmazás am egészen világos és határozott;, de munkája egészéből kétségtelenül megértjük, hogy g\ korlatilag mit értett e néven. Az egységesnek vett magyar műveltséget tagoló kisebb csoportokat eredetük és földrajzi elhelyezkedésük szerint választja szét. A genealógiail ; magyarok idegen környezetben jól elkülönithetők /pl. csángók/, de a magyar tömbön belül gyakran már egy-egy földrajzi vagy közigazgatás egységet illet etnikai csoport névvel, azonosítva a népet és a táji vagy közigazgatási egységet / az Alföld tagolása/. Néprajzi módszerekkel meg som kiséreli az elhatárolást - bár néha utal az életmódra is /Hegyalja/ -, sőt ezt a módszert a laikus magyarázattal helyezi egy szintre. Az úgynevezett etnikai specifikumo t /ő "jelszavas jelölés" kifejezéssel emliti/, ', az egyes műveltségi elemekkel való elhatárolást, nom tekinti irányadónak. Bár zuKjégesnek tartja az ilyen vizsgálatot is, előbb megjósolja eredménytelenségét : "Az etnikai határok kérdésében azonban a tudományos kutatás sem fog többre jutni az egyes 3 jelenségek határainak kijelölésénél ..." GUNDA B. 194-3-ban uj jegyekkel, most mér népraj ziakkal, ir ja körül a mmagyarság népraj 4 zi csopor tjait. 0 tehát nem etnikai csoportnak nevezi. A határokat egyes jellemző eletmegnyilvánulésokkal, tárgyakkal, bizonyos életmódbeli egységességgel irja körül. A származás magyar voltát ő is alapvetőnek tartja, hiszen döntő többségben magyar eredetű közösségeket vizsgál, , s a belső nemzetiségi szigetekről nem tesz említést. GUNDA B,-nál a térhezkötés, azaz a földrajzi errység nem kap olyan erős hangsúlyt, mint VISKI K,-nál, de kétségtelen, hogy sok esetben azért választ el egy csoportot a másiktól, mert a földrajzi tagoltság ugy kivonja /GÖcsej-HetÓ3 és Somogy elválasztása/. E munkában GUNDA B, nem határozza meg a néprajzi csoport fogalmát, de 1963-ban - ekkor maga is etnikai csoportnak mondva ugyanezt az egységet - a következőket irja ; " Az etnikai csoportot lényegében egy bizonyos térhez, területhez kapcsolódó jellegzetesen integrált kulturális egységnek tartom, ^ Igy a terminológia-kérdést ő is tisztázatlanul hagyja, 6 E két munkán kivül átfogóan mások nem vizsgálták meg a magyarság belső tagolódását. Módszertanilag, termlnológiailag ugyan többen is felvetik a kérdést, de lényegében előbbre nem jutnak. K.KOVÁCS L. és BARABÁS J. hajlanak arra, hogy a két csoportot világosan ugy különítsük el egymástól, hogy az etnikai csoport utaljon az eltérő származásra^ mig a néprajzi csoport származásától függetlenül csak kulturális egységet jelent- sen egy nagyobb néptömbön, belül. Ugy véljük, hogy az eddigiekhői az az igény derül ki, hogy egy nagyobb kulturális egységet tagoló kisebb egységek genealógiailag különitődjenek el, hiszen mind a kultúra lis egységet meghatározó nép, mind a hozzá képest idegen eredetű, csoportokra tagolód-
