Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )
Szabó László: Jászdózsa és a palócság
Azért, mert azon tul, hogy pozitív és negativ tapasztalatainkkal segíteni kivánjuk a Palóc Munkaközösség munkáját, a hipotézis és megvalósulás összevetése számos elméleti problémára világithat rá. Munkah ipotézisünke t ugyanis - mint erre már utaltunk - nem- • csak a korábbi gyűjtött anyag és a magunk elméleti munkássága alapján dolgoztuk ki # hanem érvényre jutott benne néprajzi kutatásunk számos megfogalmazott vagy határozott formát nem is öltő, de mégis élő és ható f elfogásaiö, amelyeknek valóssága felett e kötet tanulmányai is segítenek elgondolkodni. III. A palóc kutatás elvi alapjait lényegében ma is az a kitűnő kötet jelenti, amely az 1967-es,tanácskozás anyagát tartalmazza, s valamennyi kutatási terület problémáit felvázolja. A kötetben érthetően nincsen egységes állásfoglalás sem a palócokat, sem az etnikus kutatásokat, sem a kultúrát illetően. Azonban a kötet végkicsengése az, hogy egységes palócság nincs . Nincsen palócokhoz köthető etnikus specifikum sem, amelynek segítségével körül határolható a palócság /pl. táplálkozás, népzene/. Azok pedig, akik nem az egyes jelenségekkel, hanem a kultúrával^ mint egységgel, meghatározott értékrendet felmutató struktúrával kivánták körülírni a palócságot, attól féltek, hogy táji jellegzetességek /pl. építőanyag, települési szerkezet, viseletek/, társadalmi tényezők /nemes és nem nemes közösségek/ kerülnek előtérbe, s a történeti fejlődésben mutatkozó ütemkésés, a hegyvidéki vagy folyóvölgy! jellegzetességek, a belső,fejlődés társadalmi és gazdasági meghatározottságú vonatkozásai kerülnek majd előtérbe. Egyetlen elfogadható módszer merült fel, az egy éni tudatból való kiindu lásé, amelyet ANDRÁSFALVY B. előadása alapján a nagy többség elfogadhatónak tartott. Erről azonban az előadó maga is azt vallotta, hogy csupán mozaikszerűen képes feltérni a palócség kultúráját. Csak néprajzi alcsoportok , azaz szubkultúrák vizsgálatára alkalmas. Ha/, ez igy van, s egyik módszer sem alkalmas egy olyan fogalom meghatározására, amelylyel a néprajz már igen régóta dolgozik /palóc, matyó, ormánsági magyarok, stb./, akkor vag.v a fogalom nem létezik objektíve, vagy a kultúráról alkotott felfogásunk, s az i— lyen kulturális egységek mibenlétének meghatározása hibás. A Jászságban és a Nagykunságban évek óta folyó kutatásaink azt igazolták, hogy objektive létezik és meghatározható az ilyen kulturális egység, s ezért revizió alá vettük azt, amit addig a magyar kutatások mondtak és tudtak a kultúráról és a műveltségi egységekről, A hagyományos népi kultúráról és e kultúrát meghatározó tényezőkről külön könyvben és tanulmányban,fej tettük ki véleményünket. Ezért itt ennek részletesebb ismertetésétől eltekintettünk. Helyette a szempontunkból most lényegesebb és a kötetben nem tárgyalt műveltségi egységek meghatározásának kérdését érintjük igen röviden. A magyar néprajztudományban, a magyar nyelvterületen és műveltségi egységen belüli jól elhatárolható kisebb műveltségi csoportok meghatározására két terminológia is haszna latos. Az egyik az etnikai csoport, a másik a néprajzi csoport . E két fogalom közötti
