Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )
Tóth Ilona: Határhasználat Jázsdózsán
zös költségekhez : az irredemptusok továbbra is szabad emberek maradtak ugyan, viszont 43 nem élvezhettek azokat az előnyöket, ami a redemptusoknak járt. A közös birtokhoz való ósi jogukat elvesztették, amikor nem vettek részt a földváltásban : az osztatlanul maradt határ és a puszta részek is a redemptusok tulajdonai lettek az irredemptu44 sok részleges és a bevándorolt idegenek teljes kizárásával. Egyes források szerint ugyanakkor ha a váltásban nem, de részt vett az illető lakos a katonaság kiállításában, esetleg tőkeföldet kaphatott, illetve némi jogot az irredemptusok is kaptak, nem voltak minden esetbei nehezen tisztázható. 45 voltak minden esetben olyan nincstelenek, mint a zsellérek. Ez a jog azonban ma már A redemptusok osztályát meglehetősen igyekeztek állandósítani a jászok örökösödési 46 es eladasbeli megkötöttségekkel is. Idővel azonban az eredeti redemptusok közé sok, korábban irredemptus, illetve idegenből jött család szivárgott be házasodás révén, 47 vagy legtöbbször ugy, hogy a redemptusok földjeit, jogait megvette. Bár korábban Idegen is válthatott földet, azt is a redemptusok közé számítják, " jásszá " tette magát a földváltésban való részvételével, mindamellett a földhöz való jussot aszerint is számítják, milyen régi lakosa valaki a községnek. Igy pl. Dósa elhatározta a Galago nyás rét felosztását, azonban csak a " régi gazdák " között, de azoknak, " kik nem ré— .48 gen jöttek a helységbe lakni, ne adassék. " Mint már szó esett róla, a redempció egyedüli alapja a külső földbirtok volt, nem pedig a belső házhelyek. Ha valaki háza, vagy udvaia egy részét eladta, ezzel nem szállt át a vevőre az utána járó redempciós juss. Igy történt azután, hogy a redempciós összeg kifizetése után jöttek bejutottak ugyan a faluba, de - ha nem vettek külön redempciós porciót is - nem jutottak be a ' if 5o 49 földközössegbe. Igy történt azután, hogy egyre inkább kettévált a község és a közbirtokosság fogalma, Ugy látszik azonban a források alapján, hogy a XVIII. század végén, a XIX. század elejére szinte minden jász községben győzött az a törekvés, hogy a redempció óta közösen használt és évente nyilasán osztott birtok a redempciós juss arányában végleg egyéni tulajdonba kerüljön, de ezekre a magántulajdonba adott, ill. átment földekre is fennállt a község irányitó-rendelkezési joga.^ Ez a felosztás azonban csak a szántókra vonatkozott, mig a réteket a mult század közepéig még nyilasán osztották évente, több 52 nyilast jelölve ki. Igy volt a határban egyénileg felosztott és egyénileg fel nem osztott szántó is. Ebbe a felvázolt képbe illik bele Jászdózsa határhasználata is ebben az időszakban. Jászdózsa lakossága is birtokába jutott saját határának a rá kirótt pénzösszeg elle neben, sőt magához váltotta a Kiskunság Szentlászló nevü pusztájának egy részét : mivel Dózsán sem vett részt mindenki a földváltásban, ezen osztoznia kellett Jászfelső53 szentgyörgy és Jászjákóhalma községekkel, A redempció idején belső határa 7146 kh, 54 pusztája 2o4o kh, igy az összes, rendelkezésére álló földterület 9186 kh. A redemptus családok száma 1766-ra 125-re emelkedett 114-ről, 45 irredemptus család volt és 55 egy zsellércsalád. Illés István nevezetű jászdózsai redemptus " portája " a redemp56 ció után szántó, tök és kenderföldből, valamint rétekből áll, amit néhány évvel ke sőbb elad : " Illés István ... szántó földit és Kaszáló Rétéit, Tök és Kender földeit kívánná örök áron eladni ... Gulyás •János szabadon a maga örökének megveheti és fiiíról fiúra szabatosan bízhattya. " Á község amelynek élén választott testület állt, a
