Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )
Tóth Ilona: Határhasználat Jázsdózsán
Jelentős változást a gazdaságilag ugyan bizonyos irányt szabó, de a jászokra nézve egyébként nagy csapást jelentő eladatásból az 1745-ben elhatározott, és Mária Terézia engedélyével végre is hajtott önmegváltás, redempció - amelynek feltétele 500.000 rhénes forint kifizetése és looo huszár kiállítása volt - hozott."^ A fent emiitett pénzösszeg kifizetését a 25 jász és kun redimáló község közgyűlésen 32 terület és népesség arányában felosztotta egymás között. Ezek a közs.égek határukért és megváltott pusztáikért - ugyanis a Jászság, amely a redempcióhoz a legnagyobb összeggel járult hozzá, magához váltotta a Kiskunság néhány pusztáját is - fizették a rájuk eső váltságösszeget, vagyis újra megvették azokat a területeket, amelyek korábban amúgy is az ő tulajdonukat képezték.^ A jászok által megváltott föld nem nemesi birtok, nem úrbéri birtok,hanem egészen különleges helyzetű : " adó alatti szabadföld , w 34 csekély királyi adó ellenében. A Jászságban azután a gazdasági autonómián belül 0 lyan különleges jogi és birtoklási szervezet, olyan kötött gazdálkodás fejlődött ki, anely fennállott — bár módosult formában - szinte a mult század közepéig. A források szerint ugyanis az egyes községek a rájuk kirótt redemptionális összegeket ugy teremtették elő, hogy a határukból — néhol megváltott pusztáikból is - bizonyos pénzösszegért, mint örök áron bizonyos nagyságú területet a község,lakosainak tulajdonába adtak, amely 35 pénzösszeget a község pénztárába be kellett fizetni, A földváltásban résztvevő gazdák, azaz redemptusok azonban csak egy bizonyos nagyságú, de nem egy bizonyos, állandóan ugyanazon területhez váltottak jogot : hogy ki hol kapjon földet, azt az általá-7<r nosan alkalmazott nyilas földosztás döntötte el. A község tehát a megváltott földek használaténak jogát egyéni tulajdonba adta, mig a többire megtartotta tulajdonjogát,és azt többször haszonbérért átadta használatra a község lakóinak, de minden esetben kö — tött gazdálkodásra : a közösség, a közbirtokosság meghatározta, hogy a határ melyik ré37 szeben mit lehet vetni, ami az állattartásból következően is fontos volt. Igy a község határában egy-egy terményfajta azonos részre került. A kötött gazdálkodás még azt Is megkívánta, hogy a gazdasági munkák, pl. a vetés, sőt a betakaritás idejét is sza -20 bályozzák. A művelési kényszer tehát vetéskényszerrel párosult. Nyilvánvaló itt a földközösség alapvető kritériuma : a faluközösségnek a határhasználat módját szabályzó 39 tevékenysége. 4o A redempciónak meglehetősen kiterjedt jogi irodalma van. A redempciós földek arányában járt ugyanis kinek-kinek a belsőséghez, a réthez, kaszálóhoz, a közlegelőhöz, sőt a raellékterményéknek kijelölt földhöz — pl. kenderföld, dinnyeföld, stb. - jog is. Egy 1776-os tanácshatározat szerint : M A földek ... kiosztassanak, ugy az ahhoz tartozó rét, kender, kukorica és -dinnyeföldek is. " Jászberényben adnak szántót, kaszálót, szőlőt, erdőt, kenderföldet, szérűskertnek valót és mindezek a területek képeznek egy vól— 41 tósi egységet. Akinek csak belsősége, tehát háza, portája volt, annak nem járt kart sem, ha nem váltott egyébként földetj A redempció után kiosztott, de évente másutt kijelölt földet tőkeföldnek, a később felosztásra kerülő birtokot járulékföldnek mond42 ták. Természetesen sokan voltak, akik nem váltottak földet, nem járultak hozzá a kö—
