Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )
Gulyás Éva: Kenyérsütés Jászdózsán
i\ törcV űuliini kövoU> időszakban, XVll.l. sz, fol yurnán, mint kenyérgabona is igen je— lantos Volt, ra már azonban csak lak ármány növény. Ujabb időkig kanyérnovényként uzerepoJ a buza mellett a rozs, amelyet a határ homokon részein termesztőitek. Vetésterülete az 1922-23-as években a szánté 8,99 %-át foglalta ol. Rozs busón ak, gabonának nevezik a községben, amely utal a rozs kenyérgabonaként, való felhasználására tű. Azonban tiszta rozskenyeret Jászdózsén normál is gazdasági körülmények őseién nem sütöttek, mindig csuk járulékos eleme a kellő mennyiségben rendelkezésre álló ke nyórnövénynek, a búzának. A község szegényebb rétegei számára is megvolt a lehetőség az évi rendes gabonászük seglet megszerzésére. Ugyanis igen sokan jártak el a köz,14 sugból summásnak, s a fizetségként kapott buza fedezte az évi kenyérszükségletet. Korábbi i d<':; zakbau, a XIX. század els^ felében is a buza volt a legfőbb termesztett növény Jászdózsén. FÉNYES KI,EK leírja, hogy Jászdózsa " jó búzát termő róna, határral" 1 ' 16 rendelkezik. J Jászdózsán kivül a többi jászsági községre is vonatkozik ez. Kivétel Jászfényszaru és Jászfelnőszentgyörgy, ahol a határ homokos minősége miatt két 17 ' szerest, rozst es zabot termesztettek elsősorban. Az Északi Középhegységben, ahol a palócok egy része lakik, s amelyet most összeha — sonlltásul megvizsgálunk, elsősorban Heves, Nógrád és Borsod megyéket tartva szem,előtt, a gabonafélék közül a buza mellett a rozs igen kiemelkedő kenyérnövény volt. Heves megyében az 1906-os évben a rozs vetésterülete a buza vetésterületének csupán egyötöd részét, tehnt igen kis hányadát tette ki. / Buza : 73.827 hektár; rozs : 13. N 29 hektár,/^" Hozzáfűznénk ehhez, hogy vizsgált időszakunkban Heves megye még jelentős síkföldi részeket /pl. a ma Szolnok megyéhez tartozó tiszafüredi járás/ fog-, lalt magába. Ennélfogva a búzatermesztésre alkalmas terület igen számottevő lehetett. A buza- és a rozstermesztés közötti nagy különbség még nem jelenti azt, hogy a rozs ezen a vidéken ne lett volna fontos kenyérnövény. A megye egyes részén, különösen az északi, hegyvidéki falvak rossz talajminőségü határain elsősorban ez termett meg, s ez szolgált a kenyér alapanyagául is. Azonban az észak-hevesi hegyvidéki falvak öszszes müvelésre alkalmas területe lényegesen kisebb lehetett, mint a.dél-hevesi, síkföldi községek búzatermesztésre kiválóan alkalmas kiterjedt határai. Ez a geográfiai tényező megmagyarázza a buza és a rozs vetésterülete közti igen nagy aránybeii eltérést. Nógrád megyében az 19o8-as évben a rozs vetésterülete a búzáénak kb. a felét totte ki. ja /Buza : 53.9bo, rozs : 21.335 hektár.// A buza mellett a rozs fontos kenyérgabona, a megye egyes részein szinte kizárólagos. Különösen a Cserhát vidékén termett meg jól a rozs. Borsod megyében az 1929-38-as évek átlagában a buza vetésterülete az összes szán tó 37,2 %-át, a rozs pedig 6,8 %-át foglalta el,"" 0 A rozsot inkább dombosabb vidékeken és főként paraszti gazdaságokban termesztették. Egyébként mindhárom megyére vonatkozik az, hogy a rozstermesztés a paraszti gazdasagokban nagyobb intenzitású volt,mint a búzatermesztés. Ez utóbbi inkább a nagybirtokok jobbminőségü földjein termett meg. Tehát a roz s ezen a vidéken a buza mellett, de sok esetben önállóan is k enyérnovóny. Főként az Északi Középhegység területén, a hegyvidéki falvakban és elsősorban paraszti 22 A gazdaságokban termesztették, KISBÁN ESZTER leirja, hogy az Északi Középhegység hagyó '? ~\ mányos rozskonyeres táplálkozási terület volt, 1- A rozs fontos szerepét az is mutatja, hogy a századfordulóig kizárólag rozsszalmát, zsúpot használtak ezon a vidéken totó-
