Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )
Szabó László: A jászdózsai rokonsági rendszer
A JÁSZDÓZSAI ROKONSÁGI TERMINOLÓGIÁK RENDSZERÉNEK ISMERTETÉSE Mielőtt az anyag közlésére rátérnénk, meg kell a közlés szempontjairól, rendszeréről és a gyűjtés módjáról néhány szóban emlékeznünk. Ezek ismertetése Ugyanis az anyag forráskritikai értékelését megkönnyítik, s az olvasó a közölt anyag hitelességéről kevesebb fáradtsággal alkothat képet, A rokonsági terminológiákat négyszeri kiszállás során gyűjtöttem össze. E gyűjtőmunkám megkezdése előtt azonban a családi gazdálkodásról, a családi munkaszervezetről és népi társadalom intézményeiről általában már nagymennyiségű gyűjtött anyag állott a rendelkezésemre. A rokonsági terminológiák gyűjtésének első fázisában a BODROGI TIBOR által felvázolt rendszer alapján készített kérdőivvol dolgoztam, a rákérdezési módom direkt jellegű volt, azaz vagy a rokonsági terminussal kérdeztem, vagy a ro konsági fokot írtam körül, s erre a válasz egy terminológia közlése volt. A gyűjtés második fázisában kiemeltem a lényeges és problematikus rokonsági fokokat, vagy terminusokat és ezt minden adatközlőmtől megkérdeztem, kiszélesítve igy a magkérdezettek számát mintegy 80 főre. A gyűjtés harmadik fázisában egy-egy család rokonait Írtam le a századfordulón, névszerint rögzítve egyúttal a hivatkozó terminust is,majd minden családtagra név szerint kérdeztem rá, tudakolva hogyan szólították meg, mi — lyen szoros volt közöttük a viszony, stb. Igy mintegy 2o család anyagát irtam le. Korábban ezeknél már munkaszervezeti, gazdálkodási szempontú anyaggyűjtést ls végeztem. Az egyes családokat társadalmi rétegenként, s egyéb körülmények figyelembevételével / milyen jellegű tevékenységet folytatnak, milyen létszámúak, stb. / válogattam. A gyűjtés magnetofonnal vagy lejegyzéssel folyt, s rendszerint a férj és feleség jelenlétében.. Az alább közölt anyagot, bár a BODROGI-féle közlési rendszeren alapul, mógis kiegészítem néhány olyan szemponttal, amelynek előzetes ismertetése szükséges. Az egyes terminusokat mindig példamondatokban közöljük, de hangsúlyozzuk, hogy ezek a példamondatok nem a nyelvészet szempontjait tartják szem előtt, mint SZILÁGYI LÁSZLÓ hajdúnánási közlése, hanem csak a terminusok használati módját világitják meg, illetve néha utalnak, hogy milyen intenziven, kik, milyen viszonyban, beszédhelyzetben használják az illető terminust. A nyelvészeti szempontok érvényesítése már csak a — zért is lehetetlen, vagy igen hatalmas feladat lett volna, mert az itt közölt anyag nem a jelenre, hanem a századfordulóra vonatkozik, s találhatóak benne már nem használt, csak emlékben élő terminusok. Ugyanakkor adatközlőink a legkülönbözőbb korúak voltak, s számolnunk kellett volna a generációk közötti nyelvhasználatból! eltérésekkel, műveltségbeli különbözőségekkel. Az anyagot nem is tartottuk célszerűnek Ilyen szempontból egységesíteni. Gyakran találkozhatunk egyszer gyüjjék . másszor gyüjjön , vagy jÖ jjön alakkal, a mán, már alakváltozatokkal, stb. Mivel a gyűjtés a századforduló állapotát rekonstruálja, hiányoznak belőle a ma használatos terminusok, illet ve változatok is /pl. apu, anyu, stb./,
