Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )
Henkey Gyula: Adatok a jászdózsai lakosság antropológiájához
A NÉPESSÉG TAXONÓMIAI ÖSSZETÉTELE Jellegek variációja A variáció lemórése céljából kiszámítottam a meghatározható Hzigma rációkat, vagyis a középkorú, férfiak jellegeinek szórását az egész emberi faj megfelelő átlagos szórásának százalékéban fejeztem ki^°. A kapott értékek a következők : ' Testmagasság llo,86 Állkapocsszegletszélesség 111,21 Fej hossz 1o5,32 Orrmagas s ág 85,79 Fejszélesség loi,73 Orrszélesség lo7,58 Homlokszélesség 89,18 Fejjelző 86,47 Járomivszélesség lo2,45 Arcjelző 86,27 Morf.arcmagasság 99,69 Orrjelző 93,46 A kilenc méret átlagos szigma rációja loi,54, a három indexé pedig 88,73. Embertani típusok A leggyakrabban előforduló típusok a turanid / 2o % /, az előázsiai /armenid/ /lo % / és a dinári / 3 % /. A többi felismerhető típus nagyrészt kevert formában fordul elő. E tipusok előfordulási sorrendje t orientaloidok /keleti mediterránok/, pamiri, keletbalti, alpi-lapponoid, mongoloid, cromagnoid és északi / egyik előfordulása sem éri el • az 5 %-ot /, a vizsgált lakosság 43 %-át erősen kevertnek, meghatározhatatlannak találtam. Szeretném megjegyezni, hogy a meghatározhatatlan egyének előfordulása Jászdózsán nagyobb, mint a Duna-Tisza közén általában / Bács-Kiskun megyében 12.000 személy vizsgálata alapján a meghatározhatatlanok átlaga 35 % /. A tipusok meghatározásánál Lipták taxonómiáját használtam és a vizsgált egyének a túlnyomónak minősített jellegek alap — ján kerültek az előfordulási százalék kiszámítása szempontjából egy-egy típusba, illetve a meghatározhatatlanok közé. 0 A jászdózsai turanidokra elsősorban az alföldi tájtipus / 2—7. sz. képek / a jellemző. 4 /*Az alföldi tájtipust elŐEzör Bartucz észlelte élőkön és honfoglaló magyar koponyákon 1 , részletes leírását is ő közölte 1 , az általa kialakított vonatkozó álláspont nélkül a ha. zai ethnikai embertani vizsgálatok eredményeinek kiértékelése nem lenne teljes értékű. Ez a tájtipus a Lipták-féle rassz-szisztematikában nem szerepel. E szerző szóbeli vé — leménye szerint ez olyan " turanoid w jellegegyüttes, amelyben az europid vonások tul — súlyban vannak, ezért a turanidok lényeges karakterét nagyrészt elvesztette. / Ezeknél a termet mérsékelten magasrnagyközepes, a fej mérsékelten hosszú, igenszéles-széles, brachy-hyperbrachycephal, az arc igenszéles-széles, középmagas, euryprosop, a járomcsont frontálisan kissé lapult, az áll általában középmagas, de ritkábban _ elsősorban nőknélaz alacsony felé hajló. A gonion táj a közepesnél erősebben fejlett, férfiaknál gyakran kifejezetten kiugró. Az orrprofil és orrcsucs egyenes, az orrhát közepesen, vagy a közepesnél kissé erősebben kiemelkedő, az orralap középszéles, a homlok meredek, a tarkó enyhén gömbölyű, a hajszin sötét, a szemszín barna, ritkábban zöldesbarna. A túlnyomóan turanidnak minősített egyének között kisebbségben az előázsiai, pamiri és
