Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )
Barna Gábor: A jászdózsai lakodalom
" Dicsértessék a Jézus ! Legyen az Istennek dicsősége a mennyben, Szerencsésen jártuk dolgainkat végben. Legyen az Ur Jézus vezérünk mindenben, Ami még hátra van, érjük végét szépen. Fáradozásunk 3em esett ám hiába, Mert egy drága kincset hoztunk a hajlékba. Im itt a vőlegény és menyasszony megérkezett köztünk, Házigazdánk, gazdasszonyunk fogjanak velak kezet. " Ezután a szülők megölelik őket. Az ünneplésből főleg a menyasszonynak jut. " Isten Hozott!" " Most már a lányunk vagy I " "Szeressétek egymást ! " és más hasonló megjegyzések hangzanak el.. Ezután a menyasszony rokonai, vendégei kiválnak a vendégseregből és a kiadóba mennek. A beköszöntő után következett az ebéd. Másképpen zajlottak a dolgok, ha a menyasszony, vagy a vőlegény nem helybeli volt. Azon az uton, amelyiken a Jászdózsára visszatérő lakodalmi ebédre jövő kocsisort várták, a vőlegény cimborái lesben álltak. Szalmakötelet fontak, jó karvastagságút és a falu szélén elkötötték vele az utat. Ahogy mondják, a legényeken kivül, bár ritkábban, vigkedélyü ass-onyok, emberek is állithattak elf ogó t. Olyankor is megcsinálták ezt, ha tanyáról hozták a menyasszonyt, A szalmakötél elé legtöbbször.egy hatalmas öl szalmát is raktak egy csomóba, vagy pedig széthúzták az uton keresztben. Amikor a kocsik az akadály ele értek, ezt meggyújtották. A lovak nem mertek nekimenni a tűznek. Ezért megálltak, gyakran le is szálltak, megvárták, amig a tüz elalszik. Mesélnek olyan esetről is, hogy az akadályt állító legényeket, embereket megkinálták, a gyerkek, közé pedig krajcárokat dobált a menyasszony és a vőlegény. Énekeltek, mulattak pár percig és mentek tovább, amikor elhamvadt a tüz. A szalmakötelet ugy kellett elszakitaniok lóval. Ha ; Dózsáról vitték a menyasszonyt más faluba, akkor a tűznél "megtáncoltatták egy kicsit, ugy búcsúztatták." Ez, ahogy mondják, viszonylag ritkábban fordult elő. Az ut elkötéséhez magyarázatképpen azt fűzik, hogy"megfüstölték a menyasszonyt, hogy ne avasoggyon meg, mer vidékrül hozták", vagy csak "megfüstölték" a menyasszonyt. Azt is mondják, hogy ekkor estek át a "tűzkeresztségen." Olyankor is megcsinálták ezt az akadályt , amikor csak keresztülvittek egy menyasszonyt egy harmadik faluba. Ritkábban olyan esetről is beszélnek, amikor csak kötelet húztak ki, de tüzet nem gyuj tottak. Voltak azután olyanok, akik ilyenkor nagyon rossz tréfát csináltak : a szalmakötélbe drótot húztak. A lovak ezt nem tudták elszakítani, a lábuk megsérült, de gyakran a kocsin ülő embereknek is baja esett. Vagy ha a kocsis nekiment a tűznek, megrémültek a lovak. Egy ilyen eset miatt, amikor az ágaskodó lovak felborították a kocsit, hogy a rajta ülők majdnem meghaltak, kb. az első világháborút megelőző években,a községházánál betiltották ezt a szokást. Akkortájt már különben is' kezdett elmaradni. Bár egyszer-kétszer még az 5o-es években is "megfüstölték" a menyasszonyt. Ez az esemény hiányzott a lakodalmakból, ha a menyasszony is és a vőlegény is helybeli - 163 - !
