Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )
Barna Gábor: A jászdózsai lakodalom
hat r ostélyos kalács készült. Ezt a pörkölt tálalásakor a tál tetejére tették. A tortákat a helybeli mézeskalácsosnál rendelték meg. A keresztanyáknak a "rendesek nek" és a bérmáknak is tornyos tortát kellett csináltatni, ez volt a keresztmamatorta , A többi rokon olyat csináltatott, amilyet akart. Ezek általában kisebbek , bárány, disznó, tyúk, kacsa, stb. alakúak voltak. A mézeskalácsos mester szerint ezek a formák nagyon régiek, ő még a nagyapjától örökölte. Ezek, és a tornyostorta is, égetett cukortorték voltak. A lakodalmakba legtöbbet égetett, griállás tortát készítettek. Manapság főleg a piskótatortát ós a habtortát szeretik. Az égetett cukortorta ritkább. Ezeket mindig tálcán, vagy szalvétán vitték el a mézeskalácsóstól. Elsősorban azért, hogy lássák, ki milyet visz majd a lakodalomba. A meghivot-j; vendégek, rokonok, ismerősök között azonban nemcsak ez jelentette az előkészületet. Sokan ekkor, a meghivást követő napokban vették meg az ajándékokat is, anélkül nemigen ment el senki. Régebben "nem nagyon attak" csak tányért, bögréket, fazekakat, egyszóval "aprólékokat". Egy mai ajándékozás bizony már sokkal költségesebb. Paplant, hűtőszekrényt, "sparheltot", különféle készleteket, berendezési tárgyakat vesznek. Egy—egy lakodalmas háznál általában nem volt elég szék,,asztal, a meghívott hatalmas vendégseregnek. Ezért ezeket a kocsmából kérték kölcsön. A sátorról is előre kellett gondoskodni, hiszen a házban nem fért el a sok vendég. A sátorponyvákat plyan gazdáktól kérték kölcsön, akiknek volt lucernáira, vagy pedig ezt is a kocsmából. Ezért általában nem fizettek, de ajándékot mindig vittek a kocsmárosnak, A lakodalmi előkészületek leglátványosabb mozzanata az ágy vitel volt. A koszoruslagényak a lakodalom előtti napon kocsival mentek el a menyasszony ágyáért és butorá ért. A lovakat és a kocsit szépen felpántlikázták. A menyasszony és családja már várta őket. Ott voltak a koszorúslányok és a menyasszony keresztanyja is. Az ágyat ugyanis a keresztanya adta ki, de ez nem ment ám könnyen 1 Nagy alJku^d^zás kezdődött : a legények drágállották, a háziak pedig nem akarták olcsóbban adni. Volt n agy viccelés ! A legények régi pénzeket vittek és azért akarták kiváltani az ágyat. A rosszpénzen kivül még egérfészek, csepü, rongy és sokszor baba is volt náluk. Ezeket észrevétlenül betették az ágyba, majd kis idő multán előhúzták és hangosan becsmérelték a portékát. Ilyenkor volt aztán nevetés. Végül azonban mind a ketten engedtek az összegből, mege gyeztek egy közepes árban, amit ki is fizettek. Ezután megkínálták őket borral, süte ménnyel, RöYid beszélgetés, iszogatás után felpakoltak és hangos énekszóval, kis kerülővel hazamentek. Ha idegenből hozták a menyasszony bútorát, akkor a vőfély is velük ment. Visszafelé a menyasszonyos háztól két nyoszolyóasszony is elkísérte őket. Ók fog«+ ták a képeket és otthon ők ágyaztak meg,^ Mind a mai napig viszonylag ritkán fordul elő, hogy a dózsai legények más falvakból házasodnának és az ls, hogy a lányok a környező falvakba mennének férjhez. Ez a korábban elég erős endogámia a századforduló tájékán kezdett megbomlani. Ennek ellenére általa nosságban igaz a dózsaiak véleménye, hogy "mindenki megtalálja a párját Dózsán". Azok a falvak, ahonnan több évtized során legtöbbször nősültek, a következők : Jászárokszál- I58 -
