Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )
Gulyás Éva: Jászdózsa néphite
Vizsgáltuk meg. Igen gazdag ez a hiedelemanyag, amit éppen ezek családhoz - újszülött, gyerekágyas asszony - kötöttsége magyaráz meg. Jelos napok hiedelmei : köztük a téli ünnepkör volt a leggazdagabb. Ez minden katolikus vallású vidéken igy van. Több hiedelem vizsgálaténál megfigyelhettük a jeles napok hiedelmeinek kopását : pl, a karócsonyböjti vacsora régen hétféle ételből állt. Azért ettek többfélét, hogy mindegyikből bőven legyen a következő évben : először pálinkát ittak,majd minden családtag lenyelt egy gerezd fokhagymát, hogy egészséges legyen a következő évben. Ezt követte az ebéd, amely habart bablevesből és mézes-mékoscsikból állt. Ezután aszalt szilvát, sült tököt, almát, diót ettek, mindegyikből egy keveset. A böjti ebéd a század- , fordulón már leszűkült a következő ételekre : fokhagyma, habart bablevés, méze s-mák osesík. Másik példánk e hiedelmek kopására a nagypénteki rituális mosakodás volt. Régen nagypénteken hajnalban napfelkelte előtt a falubeliek megfürödtek a Tárnában, az állatokat Is kihajtották, a lovakat megúsztatták, hogy ne legyenek'.rühesek. Ujabban ugy módosult ez a szokás, hogy nagypéntek hajnalban vödörben hozták fel a vizet a folyóról és otthon minden családtag megmosakodott benne. A maradék vizet megitatták az állatokkal. Egyébként a be tegségelháritó mosakodást nemcsak nagypéntekhez, hanem esetenként pünkösd, vizkereszt napjához is kapcsolja az emlékezet. Ez is a hiedelem kopásáról tanúskodik. Másrészt megfigyeltük, hogy Jászdózsén a jeles napok vallási szerepe kiemelkedő volt. Igen erősen összefonódott a néphit és a keresztény vallás. Virágvasárnap, űrnapján, buzaszenteléskor szedték össze a különböző szentelt,füveket /barka, sátorfü, buza/, amelyek a népi gyógyászatban igen fontos szerepet kaptak. A megrontott, szemmelvert gyereket, állatot ezeknek a szentelt füveknek a keverékével füstölték meg. Vizkeresztkor hozták a templomból a szentelt vizet, amelyet különböző célokra használtak fel. Az uj ház négy sarkába szen telt vízzel telt üvegeket éllitottak. Körbeszentelték vele a házat, hogy rontás ne érje őket. Gyertyaszentelő napján hozták a szentelt gyertyát, amelyet vihar esetén meggyújtottak. A rontás, rosszak elleni védelmet is elsősorban egyházi szerek, szentelmények szolgáltatták, pl. olvasó, szentelt viz. Munkánk második részében azt vizsgáltuk meg, hogy a palócok XVII. és XVIII. századi jászsági, Illetve jászdózsai betelepedése módositotta-e a lakosság kultúráját, kimutatható-e a két terület /Jászság és palócok/ etnikus kapcsolatába néphitben. A vizsgálatot a palóc Felderítő Kérdőívben szereplő hiedelmeken végeztük el. Közülük a markoláb , a boldoganya és a karácsonyi széna hiedelmét vizsgáltuk meg. Ezenkivül a Szent György napi tejvarázsló szokások köréből a harmatszedést , amely Jászdózsán nem Szent György napjához, hanem május 1-éhez kapcsolódik. Az elemek részletes vizsgálata a következő eredményre,vezetett; a markoláb Diószegi Vilmos kutatásai szerint palóc etnokulturális specifikum. Jászdózsa, illetve a Jászság néphitében hasonló.hiedelemmel ismeretes, tehát, mint nap és holdfogyatkozást okozó lény és gyerekijesztő. A boldoga— nyát, amely a palóc etnikai csoport kultúrájának egyik jellegzetessége, egykor ismerték Jászdózsán, azonban a gazdasági viszonyok fejlettsége korán előidézte megszűnését. Az Észak-Jászság más községeiben azonban napjainkig él az emléke, ami részben feltételezi egykori jászdózsai meglétét is. A karácsonyi széna hiedelménél azt tapasztaltuk, hogy
